hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Krampuszok

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > pandora


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


pandora blogja


Krampuszok
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálkozások alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)


Second life
#54 (2018-09-21 17:13:16)

 !kep:https://i.ytimg.com/vi/q8Bz5LVdbU0/maxresdefault.jpg 

Azt mondják, mindenki magából indul ki, amikor feltételez valamit másokról. Merthogy ilyen egoista szemléletű az ember. Azt hisszük, hogy amit mi általánosnak, normálisnak tartunk, az általános és normális is.

Nekem nincs második telefonom. Hallottam már második telefonról, második emailcímről, második lakásról, második névről, akár teljes bekamuzott második életről, amiből bármikor ki lehet szállni és létrehozni egy újat.
De csak hallottam. Közelebbi kapcsolatba még nem kerültem vele. Úgy voltam vele, mint mondjuk a betörésekkel, vagy a repülőgép-katasztrófákkal. Vannak, rossz dolgok, de az messze van, az Óperencián túl, a hírekben, engem nem érint, velem nem történhet meg. :napersze: 

A barátaimnak mind azt a telefonszámát hívom, amelyiket a főnöke vagy az anyja is, az email címük ezer éves és ezer évig fenn is marad, a keresztnevük amin szólítom őket is az amelyik az okmányaikba is be van írva.
Pedig, van itt egy barátom, akinek tényleg elég sok női név szegélyezi az életútját, megjegyezni sincs időm őket, ráadásul van amikor több aktuális egyszerre :D mindezek mellett hatalmas összeesküvés-elmélet gyártók és nyomozók vagyunk, igazi Sherlock és Watson :D ...de neki sincs második élete. Az elsőben játszik esetleg többszálon futó izgalmas és fordulatos játékot, de mindig egy élete van.
Ahogy a többi ismerősömnek is. És nekem is. Akit abba nem akarok beereszteni, annak nem adom meg azt az egyetlen telefonszámom. Megválogatom az ismerőseim, nincs két kategória.

És valahogy papírtantuszként sem akart lehullani a felismerés, hogy ez velem előfordulhat.

Viszonylag régi ismerősről volt szó pedig, de mindenképpen általam normálisnak, értelmesnek, és legfőképpen eddig megkérdőjelezhetetlenül becsületesnek tartott emberről, és nem egy igénytelen alkalmi ismerős dugópajti suttyóról. Utóbbi státusz amit ő semmiképpen sem szeretne senkinél betölteni.

A napokban küldtem neki egy fotót mms-ben. Nem meztelen kép volt, ám annál sokkal bizalmasabb tartalom volt benne. Visszajelzett, hogy nem tudja megnézni, mert a telefonja nem jeleníti meg.
Kicsit meg is hökkentem, a mai világban hogy fordulhat elő ilyesmi...de túlléptem rajta, nem mindenki a kütyűk rabja, na. Ettől még legfeljebb furi, de nincs vele semmi baj.

Aztán személyesen találkozva, látom ám, hogy nagy képernyős okostelefont pötyögtet. Kiszaladt belőlem az őszinte megdöbbenés, héhóha...hogyhogy nem tudtad megnézni az mms-t? Hát ennek azért már illene ilyet tudnia. :D (Azt gondoltam, hogy ő nem tudja a kütyűt megfelelően használni. :D Előfordul a legjobbakkal is. ;) )

Rám néz, elneveti magát.
- Naaaa....ne már, hát tudod te mi a szitu...

Igyekeztem baromi okos képet vágni, de nem tudtam milyen szitut kellene tudnom. Lázasan gondolkodni kezdtem, de a jó istennek sem ugrott be semmi értelmes magyarázat. 

- Te aztán biztos tudod...na... - kacsintott cinkos mosollyal.

Miiiiiiiiiiiii?!?!  :o  :o  :o Basszus fogalmam sincs! Mit kéne tudnom?! Mindenféle technikai eshetőség pergett le a fejemben, hogy mi kell az mms fogadásához, az Androidot csak hevenyészve ismerem, én Apple-őrült vagyok, de semmi olyan nem jutott eszembe amit egy alsó kategóriás bármilyen okostelefon sem tudna.
Feladom. :(

Erre előhúzott a zsebéből egy őskövület butatelefont és felmutatta.

És akkor esett le a papírtantusz. Hogy én abban vagyok. Bakker, bulitelefon, secondlife telefon! Ráadásul még annyit sem áldozott a második életre, hogy normális készüléket  használjon... :( Megalázó érzés volt, a kicsinyességgel, a cinkos mosollyal, nevetéssel, még némi büszkeséggel is együtt, hogy lám ő milyen ravasz. Ami megdöbbentett, hogy ő ezt teljesen normális dolognak gondolja. :sir: 

Nem szerettem volna elrontani az estét, és - bár szeretek vitázni, népet nevelni, filozófálni - akkor rájöttem, hogy felesleges lenne bármit mondanom. Elengedtem ezt a történetet. :(

Jól elbeszélgettünk, az időjárás is gyönyörű volt, és elnéztem ahogy szemben ül velem a sejtelmes éjszakában...néha összemosolygunk, nevetünk, magyarázunk, külsőre mint két régi barát.
Ez az este akár egy szép emlék is lehetne. 

De valamiért mára már csak egy dologra emlékszem. A cinkos mosolyra, amivel óvatossággá legitimálta a gerinctelenséget, de legfőképpen a belső felháborodásomra, hogy rólam is feltételezte hogy ezt teszem bárkivel is.

Azt hiszem, ilyenkor nem a másik ember tulajdonságait nehéz feldolgozni, nem. :( Azt nehéz feldolgozni, hogy tévedtünk, hogy félreismertünk valakit, a saját tévedésünk a megrázó élmény. Nem hinném hogy gonosz lenne, azt sem hogy szándékosan akart volna megbántani...épp ez benne a szomorú és reménytelen. Az a szomorú, hogy ez neki természetes, a félelem a napi élete része. És nem érzi a problémát benne, úgy gondolja ez így teljesen rendben van, ez így helyes. Úgy gondolja, ilyen a világ, úgy gondolja, félni kell.

Pedig nem, nincs rendben! :( Főleg azok után, amiket rajtam kért számon, és a becsületről tartott kiselőadásai után finoman szólva is hamis a baba. :( És vajon még milyen meglepik lehettek...de nem gondolok bele, mert akkor én is olyan leszek mint ő.

Abban a telefonban én nem szeretnék benne lenni. Pedig nem haragszom, inkább sajnálom. Nehéz lehet így élni. Búcsúzóul megöleltem - azt a felét, amelyiket kedveltem. Azt hiszem, utoljára láttam. Mi másik telefonban, másik világban élünk. 

Aki félni akar, csak féljen. De én nem félni akarok hanem élni. 
Abban az *egyetlen* életben, ami adatott. A szépségeivel, nehézségeivel, konfliktusaival, veszélyeivel együtt.


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180921171316.jpg

33 hozzászólás |

IRL
#53 (2018-09-02 21:16:48)

(A való élet kifejezés, illetve ennek számos más formája a valódi világban eltöltött mindennapi életre hivatkozik. Gyakori forma az internet szleng IRL (In Real Life, vagyis a valódi életben) és RL (Real Life) alkalmazása, a külvilágra vagy valódi világra való hivatkozás, vagy csak egyszerűen a valóságra utalás.)

Olyan helyen lakom, hogy évről évre ez a szeptember eleji hétvége a borfesztiválról szól. Benne lakom a közepében, akkor sem tudnék kimaradni ha akarnék, de nem is akarok. Jó buli. <3 IRL buli.

Sokan sokszor mondják, hogy a való életben nem lehet ismerkedni, merthogy hogyan, mikor, kivel, ésatöbbi. Hát ezen kifogások ellenében elmesélem ezt a hétvégét.

Ismerkedés 1.

Nézelődés, szájtátás a streetfoodos bódék előtt. Atyaég, azt sem tudom mik ezek az izék, de marha jól néznek ki. Valami édesség, minden van benne ami árt, de majdnem mindenből kettőt adnak egy adagban, két kis tekercs, két kis rúd, két kis kupac, ésatöbbi. Kipukkadnék, vagy az egyik menthetetlenül a kukában végezné. Na mit csináljak.
Mellém lép egy fickó, és kimondja amit gondoltam, minek ilyen nagy adagokat adni, helyette az ember megkóstólhatna többfélét. Lelkesen helyeselek, testbeszédemből látja hogy senki nem ácsorog mellettem és feltehetően nem is fog idejönni. Némi beszélgetés után felveti, mi lenne ha ketten kétfélét vennénk és osztozkodnánk. Lopva végigmérem, hm, vannak ott azért tartalékok de van mellé egy huncut mosoly is szóval hát így első blikkre oké, osztozkodjunk. :) Beleegyezem, kitolakodjuk a jussunkat, megvesszük, leülünk.

Ismerkedés 2.

Borpince látogatás, gyerekkorom óta itt lakom, már mindet láttam úgy ezerszer, de miért ne. Helytörténet-ismeretből sose lehet elég. :) Odatipegek a pince elé, látom ám, semmi sincs kiírva, ám egy fickó vadul kérdezősködik az egyik szervezőtől. Miután befejezte és elindul felém (végigmér majd a szemét kicsit helyben felejti) én nem térek ki hanem hanyagul megszólítom, netán azt kérdezte-e meg hogy mikor lehet bemenni. És talált, süllyedt. Még úgy 10 perc, ha én is erre várok, meghívna egy pohár borra és várhatnánk együtt. Nehéz ellenállni (hosszú izmos comboknak és feszes fenéknek) khm a pohár bornak ebben a melegben. 

Ismerkedés 3.

Másik borpince, a kísérőnk fordítva vette be a hashajtót, hosszú mesébe kezd az alapító és az élesztőgombák kapcsolatáról, aztán a bortartályok rejtelmeiről, tök jó hideg van a pincében, de abban a semmiben ami rajtam van, én inkább visszafelé veszem az irányt, óvatosan kihátrálok. Egy pasi mosolyogva követ, majd a pince lejárata előtt felnevet, kérdezi szintén betelt-e a pohár a szakmával, és jobb lenne egy kicsit halandóbb és borközelibb pohártöltés. Lelkesen egyetértek (van a lényében valami domináns), a bűnösök cinkos mosolyával be is állunk a sorba, immár együtt.

Ismerkedés 4.

Valami atombunker-féleségnek aposztrófált, új látványosság (amúgy óvóhely inkább), tök izgi, egy lány vezet körbe, közvetlen, kedves, tök jól eldumálunk. Ahogy beszélgetünk, mondja még nem igazán tudják melyik helyiségekből mi lesz, csak egy hónapja bérlik. Felvetem, hogy ez a feeling szabadulószobáért kiált, manapság trendi, nem pénzigényes, inkább fantázia kell hozzá, és szervezés, bőven meghozza a befektetést. Mesélek neki, milyenek vannak. Egy harminconéves pasi csatlakozik a beszélgetéshez, ő is rejtvény-rajongó, csak úgy dobáljuk az ötleteket, elkezdek egy rejtvényt, egymásra nézünk, ő folytatja. A csaj odaáig van értünk, hálás minden ötletért, mi meg ötletelünk. A csaj nyilvánvalóan azt hiszi együtt jöttünk, összenézünk, úgy tűnik vállalhatóak vagyunk egymás számára. :) Mondanom sem kell, együtt megyünk ki és még hosszan dumálunk a szabadulószobákról, ki melyiket hol oldotta meg. Imádom ha valaki okos. ;) Rögtön meg is beszélünk egy közös szabadulást. Vagy mit. :)

Ismerkedés 5.

Már lejártam a lábam, kicsit letenném a motyóm egy padra, az egyetlen pad mellett áll egy hamutartó, ez előtt meg egy pasi. Odafarolok a padhoz, előzékenyen félreáll, közelebb lépek. Tessék, mondja. Á, köszi, csak a táskámat tenném le mert egy női táskában soha semmit nem lehet megtalálni, ez légmutatványban nem megy. Csak nem a cigarettám keresem, kérdi. Hát de. Ne keressem, örül ha megkínálhat. Á, köszi. Meg még tüzet is. Közelről nézi ahogy a számba veszem (a cigarettát), mindig erotikus ha tüzet adnak. Vendég, vagy szervező, kérdezem. Mondja vendég, de ennek mi a jelentősége. Meglepődök a kérdésen, neked aztán van vér a pucádban, szeretem az ilyet, aki meglep. Mondom, csak az a különbség, hogy a vendégnek van szabad választása, a szervezőnek meg kényszer. Mire megkérdi, ugye nem szeretem a kényszereket. Hát nagyon nem, mosolyodom el. Ennyire látszik? :) Elneveti magát. Mi lenne ha innánk egy bort, semmi kényszer, csak úgy. Oké. :)

Ismerkedés 6.

A sokadik stand ahol mire sorra kerülök, kiderül hogy nincs édes bor. Pedig én csak azt iszom meg. Csalódottan kifarolok a sorból, mellém lép egy pasi, megjegyzi, tudom-e hogy az igazi bor a nagyon száraz bor. Persze, mondom de én nem szakérteni akarom a bort, hanem élvezni. Akkor öööö ha nem veszem tolakodásnak, mutatna egy másik pincét, ahol a legeslegjobb édes bor van az édesszájú hölgynek. Néhány pohár bor után még a bor és a hedonizmus szó kapcsolatáról is kellemesen elbeszélgettünk, tekintve a feltűrt ingujját (nem tudom de az számomra olyan szexi látvány), és az édes bort, mi más jutott volna eszembe mint a hedonizmus szó jelentése. :D

Ismerkedés 7.

Még egy utolsó pince, tökre be van borulva, mindegy, bármikor haza tudok futni ha akarok, beállok a csapatba. Naná hogy 1 percen belül szakad le az ég. Állok megsemmisülve, lelki szemeim előtt látom a hófehér farmerem sáros vízben tocsogni egy kis fehér vizespóló bemutatóval egybekötve... a társaságban egy pasi előveszi az esernyőjét és hozzám lép, elég lesz kettőnknek is. Lopva végigmérem (á, a ravasz róka már korábban megtette mert bevallja kiszúrta hogy szerinte ekkora táskába nem fér bele egy esernyő és már várta a pillanatot), úgy döntök mégsem rohanok haza. Kivárjuk a pincenyitás időpontot, ha már ilyen jól összeismerkedtünk, együtt, beszélgetve járjuk végig a pincét. Felajánlja az esernyőjét (és a hozzá tartozó többit) az este további részében. Nem lenne rossz, de asszem túl sokat ittam hogy ezt most eldöntsem. Az eső elállt, megköszönöm, de mégis hazafelé veszem az irányt.

Itt van a hét telefonszám a telefonomban. És nem tettek fel nekem olyan kérdéseket hogy borotválom-e vagy hogyan szeretem a szexet legjobban. Nekem sem jutott eszembe hogy megkérdezzem, hány centis a farka, és hogy mit szeret csinálni. :) 
Helyette egy kis testbeszéd, flört, oldalpillantás, fantázia...csillogó tekintet, ésatöbbi, csupa divatból kiment, ám annál izgalmasabb dolgok.

Milyen perverz függőség az, amikor mindezek után kinyitom az ablakot, ahonnan behallatszik a mulatós zene és az enyhén és kevésbé enyhén spicces vendégek zaja, leülök egy üveg frissen vásárolt jégborral, és betöltöm a számítógépen eropolist?! :) És vajon van belőle kiút?

Fogalmam sincs. De azért egészségetekre! ;) :vigyor:  :D 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180902211648.jpg

92 hozzászólás |

Baszcsi
#52 (2018-08-22 00:14:11)

Visszatértem a távoli galaxisból - ha valaki hiányolt volna esetleg. :P  :cigi: 

Egy mondat a fejemben, mostanában vissza-visszatér. Egy haverom mesélt az éppen aktuális háremének egyik tagjával folytatott eszmecseréről, és az illető hölgy azt ecsetelte, hogy kezd jobb lenni a hangulata (időnként elég depis, nehéz eset), és a munkahelyén is megnevettették párszor, meg hát eszébe jutott hogy este lehet hogy baszcsizni is fog.

Igen, baszcsizni. :D :o 

Nem, ez itt nem a stíluselemző blog, akik kapcsiban vannak és telcsiznek, azok néha baszcsizni is szoktak, de ezen már nem akadok fenn, a stílus csak felszín. A dolog mélyebb értelmén gondolkodtam el. Ezen az ultralight időtöltéssé szelídült baszcsizáson. Mert ez tényleg az. Tényleg? Tényleg ilyenné lettünk? És tényleg ilyen értéktelen a szexualitás?

Egy korábbi, kicsit mélyebb értelmű levelezésemben a partner rákérdezett, hogy akkor hogy is van ez. Nem voltam férfivel mennyi ideje is? Öt éve? Merthogy hát itt keresek annyi ideje, vagy mi. Nekem pedig szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy ugyan nem nevezem baszcsizásnak, de a stíluson túl sajna a lényeg nem áll annyira távol az illető hölgytől, mint amennyire szeretnék tőle távol állni. :napersze: 

Minden itt lévő és aktívan vagy passzívan kereső (igen, a "nem keresek senkit" is keres, különben nem lenne itt - na persze), ha erre a kérdésre őszintén válaszolna...hát, szerintem szinte mindenki aktívan szexel, tegnap is, ma is. Talán az előtt 5 perccel is hogy ide bejelentkezett éppen. De ott a de...

Szóval a felszín alá bekukkantani kívánó levelezőpartner rákérdezett a nyilvánvalóra...hogy akkor most merre is van arra, ki kicsoda ésatöbbi.

Miért bonyolódik így el az élet hogy egy biff egyszerű kérdésre olyan nehézzé válik a válasz.
Van valakid? - mi ebben a nehézség, kérdezné bármelyik 16 éves. Vagy járok valakivel, vagy nem. :vigyor: És bár megszóljuk őket a lila hajuk vagy a tetkóik és piercingjeik miatt, mégis ha most egy képzeletbeli beszélgetést hoznék össze a 16, vagy akár a 18 éves önmagammal, csúfos bukta lenne, azt hiszem, lekörözne kábé bármiben, aztán erkölcsi piedesztálon állva elküldhetne a p*csába. 

Azt szoktuk mondani, bárcsak 18 éves lehetnék a mostani eszemmel, az hűde milyen jó lenne. Pedig nem gondolunk bele, hogy mennyire nem, mennyire nem lenne az jó! 

Egyik nap a Balti tengerben térdig ácsorogva és bámulva a végtelenbe azon gondolkodtam, hogy az utóbbi 30 évben beutaztam a fél világot, felsorolni is sok hogy mennyi mindent láttam a maga valójában, megnéztem többszáz filmet is, elolvastam többszáz könyvet, belemélyedtem több tudományba... és mégis előtte a világ valahogy nagyobb volt. :( :napersze:  Ha akkor az életünk kezdetén már ennyi leszarom tablettát vettünk volna be, ha már 18 évesen ennyi félelem, érdektelenség, felületesség, önzés, csőlátás, bizalmatlanság lenne az emberben, mivé lenne a negyvenes éveire?! Belegondolni is szörnyű.  :/ 

Valószínűleg sokkal jobb lenne, ha a mostani életkoromban tudnék élni a 18 éves eszemmel, látókörömmel, nyitottságommal, gyanútlanságommal, vehemenciámmal. De legfőképpen a világot is megváltani akaró bátorságommal és mindent elsöprő akaratommal. 

Mert azt hiszem, ez a legnagyobb hiánycikk errefelé, és ebben a korosztályban. A bátorság. Hogy kiálljunk valamiért amit akarunk, hogy harcoljunk, vagy csak makacsul kitartsunk, ne alkudjunk meg és ne adjuk fel, hogy oda merjük tolni a képünket a pofonáradat elé, hogy merjünk igent vagy nemet mondani a ha..., a talán..., és a nemtudom helyett. Hogy diszkréció és sumákolás helyett felszegett fejjel ordítsunk. Hogy merjünk valamit a következményeivel együtt csinálni, gyors döntéseket hozni, hebehurgya megnyilvánulásokat tenni, kockáztatni, cikin cselekedni, előnytelenül kinézni, kudarcot vallani, őszinte érzéseket mutatni, kemény véleményeket mondani, kritikát kapni. Biztonsági játék helyett mindent odaadni. Hogy ne faroljunk mindig a könnyebb útra. Hogy ne akarjunk azonnal, az első nehézségre mindent mással, máshol, máshogy pótolni, hogy ne folyvást azzal foglalkozzunk hogy mi kényeztetne minket hirtelen az adott pillanatban jobban, és ne minden kritikára vagy kellemetlen külső reakcióra kapkodjuk azonnal sérült önértékeléssel dobozszámra a leszarom tablettát és zárjuk ki az életünkből a világ azon részét ahonnan nem tódul a kellemesség, hanem gondolkozzunk néhány percet, vagy akár sokat is, hogy falépítés helyett vitázzunk, legyünk dühösek, vágjunk vissza, vagy sírjunk, zokogjunk, toporzékoljunk, segítsünk, dobáljuk a tányérokat, bosszuljuk meg, béküljünk ki, köpködjünk rá aztán öleljük meg. :) Mint ahogyan tettük amikor - még - tényleg éltünk. 

Mert ez a világot mozaikokból kirakó biztonsági játékon alapuló önkényeztetéses napraforgó-hajlékony, látszat-önszuggessziós dejómindennekemígy...bizony az igazi öregkor. :( Valójában egy megfáradt beletörődés, feladás, egy sunyi önbecsapó alku...ár-érték arányt patikamérlegen számító lavírozás, váltsuk a hajdan vágyott világmegváltást sok kis kényeztetésre, a külvilág leszelektálására a csak nekünk hízelgőkre, önmagunk szeretésére, fogadjukelmagunkatra, egymás érdeksimogatására, szellemi és testi maszturbálásra, és persze egy rakás önzésre. A konfliktuskerülés mögött pedig bizony nem életbölcsesség van, a szelekció mögött nem műveltség vagy jóízlés van, a swingerbe járás mögött nem széles látókör van. Hanem a bátorság hiánya. Gyávaság. Jajj mi lesz, ha alul maradok, ha szembe kell néznem problémákkal, ha megmondom hogy már nem hoz lázba, ha oda a kis komfortocskám, ha kritikát kapok, ha leesek a saját pihepuha gravitációmból a világéba. A világ, ami már nem is érdekli a gyávákat, a kis börtönük kis komfortja a perspektíva, az még ki legyen maxolva a többi le van szarva. Zárjuk ki a világot és csapjuk be a vasajtót is.

Áááá...bátorság. Hát annak a negyvenes évekre a többségnél annyi. :( Nem szól szám, nem fáj fejem. A bölcsek hallgatnak. Jut is marad is...csak legyen benne egy kis jó.

Pedig frászt a bölcsek hallgatnak! A bárányok hallgatnak. :/ A gyávák hallgatnak. A mimózák hallgatnak, és behúzódnak a komfortzónába.

Szóval...visszatérve a levelezőpartner - valahol mégiscsak jogos - kérdésére, hogy van-e partnerem. 
A jó, a rossz, és a csúf. És a szobor szépségű (és lelkű) potens. Na meg a kedves, romantikus. És a hűséges odaadó. - Kár hogy mind másik. :napersze: 

Azt hiszem, ha valamiből sok van, akkor valójában egy sincs.


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180822001411.jpg

24 hozzászólás |

Útikalauz
#51 (2018-08-09 21:57:48)

*"A GALAXIS Útikalauz stopposoknak nélkülözhetetlen kísérőtársa mindazoknak, akik értelmet szeretnének tulajdonítani az életnek, ebben a végtelenül összetett és zűrzavaros Univerzumban; mert noha remény sincs rá, hogy minden tárgyban hasznos és informatív legyen, legalább el lehet mondani róla azt, hogy ahol nem pontos, ott határozottan pontatlan."*

Először is zárjuk ki azokat az utasokat akikkel nem foglalkozunk. Ide kerülnek, akik üres reglappal, vagy a reglapon egy szmájlival, vagy a "sex", "szex", "később kitöltöm" avagy hasonlókkal nyomulnak, és az üzeneteik "de megdugnálak", "érdekel egy 22 centis?", "szexelnék" és hasonlók. Őket ejtsük ki, mert valószínűleg egy galaxis-utazó sem találkozott velük materializált formában, nem is fog, és valószínűleg nem is akarnak találkozni, vagy szimplán a létezésnek azon a szintjén tengődnek, amiről ez a bejegyzés nem szól.

Valahonnan el kell kezdeni, talán az útirány legyen a kor, felfelé haladva.

25-35
A harminc körüliek körében élesen elkülönül két csoport. Sajnos nehéz felismerni elsőre, ki melyikbe tartozik, pedig fontos.

*A csibész*

Ő az a srác, aki élvezi az életet, szereti a tapasztaltabb nőket, szereti a bonyodalmak nélküli minőségi szexet. Udvarias, kicsit pimasz de az a vonzó-pimasz fajta, mindenben benne van, fantáziadús, veszettül jól néz ki, tudja mit akar, igazi vizuális élmény, és kövezzenek meg de kicsit sem elhanyagolható szempont, hogy nincsenek potencia-problémái. Annyira nincsenek, hogy bármikor készen áll, már a szex gondolatától is feláll a farka, és kőkemény marad amíg nem végzett. Ha az ember nem szeretne bonyolítani, és nem vágyik többre mint pár alkalom ultralight fizikai élvezetre és szemet gyönyörködtető látványra, abszolút tökéletes választás. És kivel ne fordulna elő hogy pont ennyi kell és elég. Ezért néha kincset ér, nem árt ha kéznél van pár. ;) :)

*A lúzer*

Sajnos első ránézésre külsőleg és stílusában nagyon hasonlít a csibészre, viszont épp az ellenkezője. Ha a csibész tuti pozitív hozadékú volt, testi kielégülés és lelki lazítás, kellemes percek forrása, akkor ez a változat tuti negatív hozadékú, önbizalomromboló, kellemetlen szituációt okozó.
Ő ugyanis - ellentétben a csibésszel aki szándékosan idősebbet keres - igaziból magához való korút szeretne, csak mivel nem talál, elkezdi kiterjeszteni a keresést, és hátha ebbe is jó lesz beleüríteni alapon bepróbálkozik az idősebbeknél. Majd amikor a találkozón rádöbben hogy bár egy 40+ nőnek harmincas teste még simán lehet, de a személyisége és az arca bizony a saját korában van, és férfias viselkedést vár el egy sráctól is, nem tudja kezelni a helyzetet, jó sok kellemetlen percet szerezve saját magának, és a randipartnernek. Abszolút kerülendő.

35-45
A legjobb kor. Még megvan a hajuk, a foguk, és a potenciájuk, de már férfiként tudnak viselkedni. :)

*A laza*

Egyik kedvenc típusom. Barátság extrákkal vagy anélkül, ahogy jólesik.
Azért ismerkedik hogy jól érezze magát, már kinőtt a görcsös szex-akarásból, nem feltétlenül szex a célja, de ha összejön nem hagyja ki. De ugyanígy nem hagy ki egy jó programot, egy jó beszélgetést, vagy egy jó társaságot sem. Semmiféle kényszer nem vezeti, semmire sem görcsöl rá, csak kellemesen akarja tölteni az időt. Nagyon mély lelkizés vagy kötődés nem várható tőle, de kedves, humoros, értelmes, udvarias, kimondottan jó társaság, kölcsönösen különösebb elvárások nélkül. Alapvetően mindenki maga fizeti a számláját, de néha kedveskedik valamivel. Amikor vele vagy, tökéletes az összhang, bármeddig nem találkozol vele, utána olyan mint egy régi ismerős. És a ruhádat sem mulasztja el megdícsérni, és egy év múlva is emlékszik hány cukorral iszod a kávét. :) Ha nem zavar hogy még sok más haverja van extrákkal, akkor jó választás. És néha pont ez kell, csak lazán de szeretettel, fenébe a hűséggel, néha tök jó megölelni egy régi ismerőst csak úgy! Legyen elérhető közelségben. :)

*A potyázó*

Önző, egyoldalú, adni nem szeret, kapni annál jobban. Randizni az utcára hív sétálni, lakása nincsen (vagy semmi közöd hozzá), telefonon nem szeret hívni, skype vagy viber után nyafog mert az "occsóbb". Nem örömpolgár, mert belőle aztán ne profitáljon senki. Ezért "csak 2 levele van". Telefonszámot nem ad, email címe valami ingyenes, bármikor törölhető alkalmi név. Sem a valódi nevét, sem a foglalkozását nem árulja el, nem mesél magáról. Az ismerkedés nála az ágyban kezdődik, és ott is végződik. Nem árt ha számítasz rá hogy pár alkalom után nyomtalanul lelép. De ha neki előnyös a kapcsolat, akkor hosszú időre a nyakadon marad, ki tudja melyik a rosszabb... Hááát...ha úgy néz ki mint George Clooney, és/vagy szexakrobata, akkor talán ínségesebb időkre még jól jöhet, csak ne táborozz le vele. 

*Az elhanyagolt férj*

Ideje és lehetősége nagyon kevés van, vágyai viszont annál inkább. Rengeteg vesztenivalója van. Ellentmondásos figura, mert pont azért mert a valóságban él, kellemesen lehet vele beszélgetni, otthonosan mozog egy nő társaságában. Viszont mivel a szexen kívül nagyjából mindent napi szinten ad és kap amit szeretne (és azt is amit nem szeretne :napersze: ), nemigen érdekli a szexen túl semmi más. Rövid programok, amik szinte csak az ágyban zajlanak, érkezés külön, távozás osonva, reszket hogy meglátják. Ízlés kérdése, fogalmam sincs ki szeretheti egyedül tölteni az estéket, a hétvégéket, az ünnepeket, a nyaralásokat. Talán aki Teréz anya, vagy aki szintén házas. Egy kalandvágyó galaxis-stopposnak nem utitárs.

*A sérült paranoiás*

Először azt hiszed, milyen kedves és érdeklődő, meghat hogy minden szavad issza, napjában többször érdeklődik irántad, mit csinálsz, miről mit gondolsz, mindig ott van a háttérben, lassan elkezdesz kötődni hozzá. Ezért aztán fel sem tűnik, hogy legfeljebb a keresztnevét árulja el, ezen kívül nagyon vigyáz rá hogy semmi konkrétumot ne tudj róla. Semmit nem mesél magáról, vagy csak sztorikat a levegőben lógva. Randira külső helyszínt vagy bérelt lakást intéz. Telefonon nem beszél, az email fiókjait, és a nickneveit is cserélgeti. Mindig ügyel rá, hogy bármikor nyomtalanul el tudjon tűnni, amit rendszeresen meg is tesz, mert előbb vagy utóbb veszélyt jelent számára mindenki aki közel kerülhet hozzá. Retteg attól hogy bántani fogják.
Az egyik legveszélyesebb típus, mert közel férkőzik és utána mutatja az igazi arcát.
Alaposan kikérdez az óvodáskori csínytevéseidről is, és folyamatosan megfigyel. Ha bármi ellentmondást talál, keresztkérdésekkel fogja rád bizonyítani hogy hazug vagy, be akarod csapni, de most lebuktál, te aztán ne szórakozz vele. És különben se teljesítetted a három próbát, és miért is nem törölted még magad?! Mert maga az ördög vagy. Aztán innen nincs pardon. Gonosz némber vagy aki ártani akar neki, de ő aztán nem fogja hagyni, hihi ő okosabb annál! Te meg csak nézel mint a moziban, kapkodod a fejed, fingod sincs mi van, nem érted. :vigyor:  Nyugi, nem is fogod érteni ha nem vagy pszichiáter. Meg se próbálj magyarázkodni mert azzal csak szítod az összeesküvés-elméletét. Soha nem lesz olyan mint az elején, sajnos ez az utóbbi az igazi énje. :napersze:  Ne próbálj megfelelni neki (nem lehet) és ne próbáld magadat okolni(nem te vagy a hibás)! Szállj fel az első űrhajóra és vissza se nézz.

*A sumák*

Nem szereti a konfliktusokat, ezt úgy oldja meg hogy hazudik. Mindenkinek azt amit hallani szeretne. A kölcsönösséget hírből sem ismeri, az egyetlen célja hogy megkapja amit akar, és minél kevesebb erőforrásába kerüljön. Soha nem galaxis-örömpolgár, valószínűleg a buszon sem lyukaszt jegyet, és ha nem talál nőt, belefér egy kis homokozás, persze csakis titokban. Nyilvánosan nem szerepel, akinek vaj van a fején ne menjen a napra ugyebár...cserébe a privigombot nyomkodja. Olvasni nem szeret, csak a képeket nézi, és az alapján eldönti, az "alany" alkalmas-e neki. A tetteiért nem szeret felelősséget vállalni, védekezni nem szeret, helye általában nincs, egy igazi élősködő. Nem érdemes vele foglalkozni.

*Az álmodozó*

Sokmindent szeretne, de valahogy nem lesz belőle valóság, mindig közbejön valami. Elképzeli a célt, és fel is építi az oda vezető utat, de amikor rá kellene lépni, elmegy a bátorság. Megbeszéli a randikat, de aztán közbejön egy tájfun, világvége, vagy egyéb fontos dolgok. Valójában elég neki hogy mi lehetett volna...nem kell hogy legyen is. A tudat boldogítja, hogy miket tehetett volna meg. Jópofa beszélgetőpartner, többre ne számíts. :)

45-55
A klasszikusan kor szerint hozzám valók, akik még voltak úttörők, ültek Trabantban, és ismerik a retro vicceket.

*A kapuzáró pánikoló*

Eddig lineáris és kiszámítható volt az élete, amivel nagyjából elégedett is volt. De fogy az idő, és van egy csomó dolog, amiről lemaradt. És az most kell. Állandóan kételkedik, mindent szeretne egyszerre. Swingerbe is kéne menni, és még az análszexet is ki kéne próbálni, és mi az a bdsm?! És még több nő kellene, milyen lehet két nővel egyszerre?! Vagy hárommal??? Fiatalabb nő kellene, párduc testtel, baba arccal. Mondjuk a Palvin Barbi. Talán attól ő is újra fiatal lehetne és a szex is úgy menne mint régen. Vagy csak másik nő, aki többet tesz, akire talán még rendesen feláll. Persze nem. :(
Hhhhh...utazóknak csak beszélgetni érdemes vele. :D

*A playboy*

Válogatós, mert megteheti. Kifinomult az ízlése, művelt, jólápolt és ad magára, bármit meg tud szerezni, ezért nem felel meg neki bármi. De ha megfeleltél, mindig van hozzád egy kedves szava, természetes számára hogy ő fizet a wellnessben (és maga a wellness is!), és mindenből a legjobb. Szereti jól érezni magát, és körülvenni magát olyanokkal, akikkel ezt lehet is. Szereti ha uralja a szituációt. Pók a hálójában, körülötte minden jó amiből szemezget, és gondoskodik róla hogy mindenki megkapja amit akar. A problémáid hagyd otthon. :) Élvezd a társaságot, ne gondolj bele semmit, és ne is gondolkozz egyáltalán, ez itt a pillanat. Mindent bele ami jó, a testi vágyaid tuti teljesülni fognak, többet vagy tovább ne akarj és ő sem akar, most van most. :) Időszakos kikapcsolódásnak tökéletes, néha ennyi kell, win-win helyzet. Pár megállót biztosan megér. ;)

*A gyáva*

Önértékelése hol a béka segge alatt, hol meg az égből tekint le mindenkire. Illetve valójában az első, látszólag a második. Retteg mindenféle visszautasítástól, ezért kerül minden olyan szituációt, ahol ez bekövetkezhet. A lottón csak akkor fogadna, ha előre tudná a nyertes számokat. Ami kiszámíthatatlan, azt eleve veszteségnek könyveli el. Így aztán mindent meg is tesz érte hogy veszítsen. Utána boldogan hátradől, hogy igaza volt. De azért biztos helyről mégis gyermeki vágyakozással tekint a mellette elszaladó világra.
Utazóknak csak időpocsékolás.

*A kontrollmániás*

Kedves, okos, figyelmes, kellemes társaság, mozi, színház, étterem, vagy elmesélheted neki az egész napod is és figyel rád, de ha nem vagy vele, mindig tudni akarja, hol vagy és mit csinálsz. Nem lesz egy szabad lélegzeted sem. Minden közösségi csatornádból ő folyik rád, mindent megoszt veled, és elvárja hogy ossz meg te is vele mindent. Bemutat az ismerőseinek, és mutasd be te is. Cserébe hűséges és odaadó. Csak ha komoly kapcsolatra vágysz, és erős irányításra. Semmiképp nem ajánlott átutazóknak, akik még kíváncsiak a galaxis többi részére is. :)

*A farokverő*

Elhiszi, hogy a szereplők élvezik a pornót, és az ott a valóság. Közben nem érti, miért vall mindig kudarcot. Azt hiszi ő soha nem a megfelelő emberekkel ismerkedik össze, mert nem akarják azt csinálni mint ott a filmeken. És ha igen, akkor sem azt érzi amit kellene. Ráadásul elvárások vannak. Egy biztos. A saját keze és a fantáziája az soha nem hagyta cserben, így ezerszer kézenfekvőbb mint a valóság. Az élmény mindig "kéznél van". Ráadásul nem számít ha nem elég kemény, hiszen kézzel akkor is megy. Az emberek csak arra kellenek hogy a fantáziájához alapanyagot szolgáltassanak. Élő emberrel már nem is élvezné a dolgot, annyira tökélyre fejlesztette a csináld magad mozgalmat.
Semmire nem jó, még beszélgetni sem, mert sekélyes.

*A potenciaproblémás*

Sajnos mire észreveszi az ember, már megszívta. :) Jujj, a szó szoros értelmében. :D Ez az életforma nincs önállóan, csak más életformákkal keveredve. Olyannak látszik, mint a vegyes típus másik típusa, de aztán ha szexre kerül a sor, jön a meglepi... vagy félpuha marad, vagy nem áll fel, vagy órák alatt sem tud elélvezni. És vagy észre sem veszi (de hogy a fenébe nem tűnik fel neki?!), vagy a fejében mindezért a partnert hibáztatja, ezért aztán utána sem néz, mit is kezdhetne a problémájával. Kudarcélmény. Csak ha félmegoldással beéred, vagy emberileg imádod. Cserébe szexmentes barátként kellemes utitárs lehet.

*A társ*

Fogalmad sincs, hogyan keveredett erre a bolygóra. Mert nem ide való. Van szíve, van lelke, és még nem taposta szét az élet. Figyel rád, de nem fojt meg. Ha szükséged van rá, mindig számíthatsz rá, mindig ott van ahol szeretnéd hogy legyen. Bármit elmondhatsz neki, valahogy érzed hogy tudsz benne bízni. És ő is bízik benned. Őszinte hozzád, akkor is ha nem azt mondja amit hallani szeretnél. Te is lehetsz őszinte, nem kell attól tartanod hogy megsértődik, megharagszik, csalódik. Úgy érzed, mindig is ismerted...felette áll a többinek, stabil. Ha nem keresed, nem nyomul, de egy év múlva pont olyan lesz, mintha tegnap találkoztatok volna. Félmondatokból is ért, és nem félre. A szülinapod sem felejti el, és az ágyban ugyanolyan fontos neki hogy neked jó legyen, mint amennyire neki...vagy még jobban. :).
Jegyezd meg jól, hol találtad, mert bejárhatod az űrt keresztbe-hosszába, végül előbb-utóbb nála fogsz kikötni. <3 ;)

*"Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az egész Univerzum népessége maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei."*

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180809215748.jpg

21 hozzászólás |

WOW
#50 (2018-07-30 02:41:53)

...avagy Strandok Éjszakája 2.

Nemrég értem haza Délegyházáról.
Csodálatos időjárás volt (az elején és a végén egy kis meglepivel, ami nem rontott az élményen, sőt). Szenzációs lecsót kaptunk, szombaton felhős de meleg időt, aztán csillagos és teliholdas éjszakát discóval (sátorozás lévén mindkettőt nagyon közelről élvezhettük), sok citromos sörrel, vasárnap pedig igazi verőfényes kánikulát, rekord számú vendéget (konkrétan egy törölközőt is alig lehetett leteríteni), és úgy saccra 27 fok körüli vízhőmérsékletet.

Mindenki aki amúgy nudista de nem jött, mélységesen sajnálhatja, mert mindenki kitett magáért: a szervezők, a napsütés, a víz, a sellők, és a tücskök is. :) :D 

Nagyon fáradt vagyok, de ugyanakkor feldobott is. Az út idáig azonban elég göröngyös volt. Innen a sorok között. ;)

Címszavakban: várakozás, ábrándozás, fantáziálás, kételkedés, düh, negatív csalódás, pozitív csalódás, meglepetés, emlékezés, felejtés, lemondás, kételkedés (az ismétlés nem véletlen), dilemma, bizalom és nembizalom...egy választás állomásai.
Szomorúság, kételkedés, csalódás, felismerés, megkönnyebbülés, nosztalgiázás, meghatódás, megnyugvás, öröm, napsütés, majd egy zsibbadt kellemes fáradtság, mire minden értelemben hazaértem.
Egyet nyertem, egyet vesztettem. 

...Legalábbis így hittem, míg egy barátnőm-kozmetikusom, aki telefonon hívott, felnyitotta a szemem.
- Na? - kérdezte - Melyikük? 
- Mi melyikük? - kérdeztem ártatlanul.
- Ne izélj már. :) Mondd hogy egyik se, vagy inkább mondd hogy nem mind egyszerre. Vagy inkább mondd hogy George Clooney. :cigi: 
- Sajnos őt még mindig baromira nem érdeklem  :vigyor: , de ja, az egyik.
- Ne szivass, melyik? Antiwow? :napersze: 

Ehhez persze tartozik egy kis előzmény is. Hogy miért is nyitotta fel a szemem. Évek óta ismerjük egymást, és egyszer szóba került a WOW. Ő nagyon hamar megértette, mit is jelent a szótáramban a wow. A wow, az a pillanat, amit véletlenek egymás utánja hoz össze, és annyira irracionális, és ugyanakkor ütős lesz az eredménye, hogy sok év múlva is megdobban az ember szíve (mondjuk szerencsére általában alapból anélkül is dobog, de a wownál a szokásosnál nagyobbat, olyat amire kihagy az ember lélegzete), megizzad a tenyere amikor visszaemlékszik. Függetlenül attól, hogy a wow után mi történt, szóval a wow örök, annak az értékéből semmi későbbi esemény nem von le.

A barátnőm csini csaj, szóval nem az az otthonülős-repcemorzsolgatós, hanem aki szeret élni, és él is. Az életem egy korábbi korszakából ismerem, ahol sok csini csaj ismerősöm volt, de ő a szívével mindig kilógott a sorból. No meg a józan paraszti eszével is. :)
És miért kell a wow...neki, nekem, de szerintem mindenkinek kell, csak nem mindenki tudja hogy wow kell neki. Nos, ő tudja, és én is.
Mert alapvetően mindenem megvan, ahogy neki is. És itt nem az ország első számú aranyásójának Gucci felsőjére gondolok, olyanom nincs, nem is lesz, nem is vágyom rá. Álszentség nélkül állíthatom, hogy egész életemben szerencsés voltam, mert jó pasijaim voltak. Külsőre, férfiasságra, agyra, és jellemre is. Persze mindegyik a maga kategóriájában és időtávjában.

És ez ma is így van. Megkapom, amire vágyom, mindig van jelentkező (sőt, időnként még várólista is. :D ) Ezért egy kellemes sztori nem nagyon zökkent ki, mert sok kellemes és érdekes sztori volt-van-lesz. Ami igazán érdekel, az a wow. De ugyebár, ehhez az eseményeknek véletlenségből úgy kell követniük egymást, hogy az egészen különleges irányban fejlődjön, szinte a klasszikus drámai expozíció-bonyodalom-kibontakozás-késleltetés-tetőpont-megoldás felépítés szerint...ha valamelyik kimarad, bármilyen kellemes, élvezetes, izgalmas, vagy éppen szívmelengető a történet, az nem wow. 

És wow nagyon kevés van. Mert egyrészt sokáig tart hogy egy wow kifejlődjön, másrészt ugyebár definíció szerint is hatalmas véletlenek és egyéb külső dolgok meghatározott sorozata kell hozzá. És akkor arról még nem ejtettem szót, hogy a wow nagyon stresszes. :napersze:  
Egyrészt van ott egy bonyodalom és egy késleltetés, rengeteg konspiráció, ellenségeskedés, tévedés és félreértés, amik egyáltalán nem kellemes dolgok, és hát a megoldásról jobb nem is beszélni...Shakespeare simán kinyírt mindenkit, ez azért elég nagy árnak tűnik egy wow élményért. :( Így vagy tesco gazdaságos wow-ra vált az ember :vigyor: , de aki nem éri be annyival, azt tuti megüti a guta, de legalábbis kap pár dührohamot és telesír egy százas csomag papírzsepit addig a wow érzésig.

Hát pont ez a wowwal a legnagyobb gáz. Mi van ha valaki végiggörcsöli az oda vezető utat, aztán nem lesz wow?! Szívás. Sok hűhó semmiért, hogy stílusosak maradjunk. :D Ez az antiwow, amitől viszont nagyon-nagyon-nagyon, és még annál is jobban óvakodni kell!!! :merges: 
Csak hát az ember lánya hogyan ismeri fel hogy az események wow vagy antiwow irányban haladnak? Huhhh...gyakorlatilag sehogy. És itt jönnek be a képbe a barátnők. :D

Szóval, miután elmeséltem neki mindkét sztorit, egészen az aktuális állapotig, kicsit ingatta a fejét. 
- Hű basszus ez vagy wow vagy lufi. - állapította meg roppant bölcsen. - Na de azért van itt egy kis bibi ami nekem sántít. - tette hozzá - Éspedig az hogy oké, vegyük végig a dumát, az nagyon ott van, de azután vegyük végig a tetteket is. Az pedig baromira nincs sehol. Merthogy azok meg a másiknál vannak nagyon ott, amelyiknél meg szar a duma. 

És akkor kibökte azt a bölcsességet, amiért hálás lehetek neki.
- No, hát értem én azt a beparát meg a feltételeket (mondjuk aki nekem ilyesmiket próbál támasztani, az nyugodtan már mehet is ahonnan jött), de van itt egy ilyen egy év múlva izé, ami olyan romantikus hogy bármelyik 14 éves kislány a bugyijába pisil a meghatottságtól, csakhát a dumának egy év alatt lejár a szavatossága ha nem követik tettek. Márpedig ha egy pasinak valami kell, akkor nem fog semmitől sem visszariadni és nekiállni pityeregni helyette, nem fogja megmagyarázni, nem fog valami közbejönni, hanem ami kell neki, ha sütőtökök potyognak az égből ő márpedig elmegy érte. Ha nem, akkor vagy töketlen, vagy igaziból nem is kell neki. És akkor most miről beszélünk? Melyik verzió wow? A töketlen, vagy a nem kell neki? Egyik se. :( Eljön az igazság pillanata, drágám. :)

És pont így lett. Eljött az igazság pillanata. A duma már végleg duma maradt. :napersze: 

Ami nagyon szomorú is lehetett volna...hacsak nem pont ez kellett egy másik wowhoz, ami még régebben indult, és pont így bontakozott ki egy megmentős-hősös-figyelmes-szexis-megváltozós-nosztalgiás katarzisban, amitől -bármi is lesz- majd végigborzongok ezer év múlva a kandalló előtt.  ;)  :vigyor:  
Szóval elnevettem magam a telefonban:
- Hát az tényleg az volt...végül megint ugyanaz a lemez lett... De most nagyobbat szólt. :pirul:  :vigyor: 

Hhhhh...sokkal nagyobbat. Még a tücskök is elpirultak. ;) :vigyor:  :D 




!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180730024611.jpg

52 hozzászólás |

Strandok éjszakája
#49 (2018-07-26 13:50:41)

Ezen a hétvégén Strandok Éjszakája lesz.

Az országban rengeteg helyen rendeznek különleges programokat, éjszakai fürdőzéseket, egész hétvégés bulikat.
Amúgyis imádom az éjszakai programokat, ezért ez a nap mindig a szívem csücske. <3 

Ki mit tervez, hogyan, hol fogja tölteni, ki hallott-látott érdekességeket, jónak ígérkező programokat, amivel talán másoknak is segít ihletet adni?

Részemről meztelenkedni, nudizni fogok ;) , és akik ugyanezt tervezik, azoktól szívesen veszem akár itt, akár privátban, ha megosztják velem a terveiket, együtt, többen, minden sokkal szórakoztatóbb. ;)

A hét végére szép napos fürdőzést kívánok mindenkinek! :* 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180726135041.png

14 hozzászólás |

Pandy Hill
#48 (2018-07-17 21:26:51)

Mostanában többet néztem be ide a szokásosnál, kaptam egy csomó levelet, és vannak visszatérő szófordulatok, amiktől sokadszorra már hidegrázást kapok. Nem válaszoltam rájuk, most megteszem egyben. Aki ezek valamelyikét írta nekem, válogassa ki a választ. :napersze: 


*sex* - mivel magyarul be*S*élünk, ez totál értelmetlen, if you would write english, then do it all...vagy valami ha*SZ*onló, Pö*S*ekém.

*vok* - abban kéne kifőzni a tojásaidat, felszeletelt kolbásszal.

*kényeztetni* - a babákat szokták, egy ideje kinőttem belőle és pedofil sem vagyok. A felnőtt nőket kinyalni szokták, de megsúgom utálom, mert a pasik csak hiszik hogy jól csinálják, valójában 100-ból 1 tudja hogy hol van amit keres, a többiek csak turmixolnak (ha már olyan szavakat gyártunk amik totál nem arra valók amire)...

*gabalyodni* - a szálas dolgok szoktak, a szétválasztásuk általában ollóval történik. Biztos azt akarod?  :o  :/ 

*semmi jónak nem vagyok az elrontója* - dehogynem, a napomnak biztos, amúgy meg jó kérdés hogy a más jójának vagy a magadénak? mert akkor kérlek ne rontsd el Quasimodo napját és légy az övé, máris tettél valami jót az emberiséggel. <3 

*alkalmi kapcsit keresek* - ajánlom a biztosítótűt, az alkalmi kapcsi. :napersze: 

*párhoz csatlakoznék* - csatlakozó vonatot tolnak a 10-es vágányra, a vágány mellett kérjük vigyázzanak. :vigyor: 

*diszkréció adott és elvárt* - pedig mindig arról álmodtam hogy kiplakátolom magunkat a Blahán, de most hogy mondod, magamba szálltam. Így már nem érdekes. El is ment a kedvem. :sir: 

*Napi 2 levelem van* - nekem meg bármennyi, és elárulom a Nagy Titkot, psssszt! Neked is lehet! ;) 

*A kedvencnek jelölést vedd kacsintásnak* - a tiltást meg vedd annak hogy leejtettem a zsebkendőmet. :merges: 

*Bevállalós nőt keresek* - szuper mert én bevállalós férfit, aki bevállalja a 16 gyerekemet. :napersze: 

*Popsiba mehet?* - persze, a tiedbe, egy másfél mázsás viking 30 centis harci baltája. :merges: 



Amikor valaki megnéz, én is meg szoktam nézni a reglapját. Néha a fülem is kettéáll, és elgondolkodom, vajon mit írnék nekik. 

*"Aktív bikaként Keresem - nem nagydarab - borotvált hellyel rendelkező partnerem"*
Aki leborotválja a kedvedért az egész lakását, az meg is érdemel. :o 

(tök üres paraméterek) *"Egyelőre csak ennyi...a többit szóban."*
Ha ennyit beszélsz, 10 év lesz eljutni a bemutatkozásig...

*"Mindenre nyitott túlfūtött fiatalember keresi hasonló karakterisztikáju alkalmi vagy állandó partnerét."*
A tranzisztor exponenciális karakterisztikája miatt egy nemlineáris hálózati elem, így a hálózatot leíró egyenletrendszer (differenciál-egyenletrendszer) analitikusan nem mindig/nehezen oldható meg. A legtöbb esetben ilyenkor numerikus közelítésekkel vagy grafikusan, számítógép segítségével határozhatók meg a megoldások. :napersze: 

*"Játszótársam, mondd akarsz-e lenni?"*
Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Lenni akarok, csak nem a játszótársad.

*"Olyan lányokat, nőket keresek, akik ezt olvasva is azt érzik tele vannak felszabadítandó a felszinre törő vágyakkal"*
Ha tovább olvasom, nem vállalok felelősséget a felszínre törő dolgokért.

*"A fantomképen mintha én lennék"*
Jó rég nem nézhettél tükörbe. Időnként praktikus dolog pedig.

*"Sportos,egészséges srác vagyok. Laza kötetlen kapcsoltra eredek hölgyet,napközben érek rá. Nem értem mi a fa..nak tiltasz le,ha rád írok."*
Én asszem értem. :o 

*"xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx"*
yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy... :P 

*"Olyan lányokat, hölgyeket szeretnék kényeztetni, akik engedik és szeretik, ha hosszasan, falom a testüket ..."*
Hannibal Lectertől már a moziban is féltem. A várfalas beles jelenettől máig kiráz a hideg. Az se volt semmi mikor a saját agyát etette meg az áldozatával. Asszem mégis passzolok. :o 

*"Nincs helyem és nem utazom."*
A szomszédodnál próbálkozz. :napersze: 

*"mindenjora keresek"*
Minden jót! <3 

*"csini popsit keresek"*
Magában csak formalinban úszkálót találsz, itt még egy csomó járulékos dolog is van mellé. :( 

*"Tavasz van tavasz van de jó lenne baszni a szabadban fű kizöldül fasz feláll gyere bébi dugjunk már"*
Hiába vagy bika,
ha a felsőtested fika. :vigyor: 

*"Keresem az ujjat de csak igenyesseg keretein belül."*
Tisztázzuk, lábujjat vagy kézujjat keresel, és melyik az igényesebb? :rejtely: 

*"sziasztok mit is írjak majd alakul"* (reg: 2012)
Persze minek is úgy rohanni... :/ 

*"nők jelentkezését várom" *
Hát azt várhatod apukám, türelmes ember lehetsz. :napersze: 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180717212651.png

11 hozzászólás |

Soha többé
#47 (2018-06-06 20:44:29)

Ezt a mondatkezdetet gyakran használja az ember 6 éves kora alatt, az oviban. A gyerekek amikor azt akarják érzékeltetni hogy most hűde komolyan és nagyon... :) erre szókaratéban alkalmasnak tűnik a "mindig" és a "soha". Persze aztán 5 perc múlva már se mindig se soha nincsen... olyankor még igen rugalmasan gondolkodik az ember. ;)

Egy felnőtt szájából már másképpen hangzik mindez. Ez a két szó lassan de módszeresen építgeti a börtön falait, amit az emberek többsége maga köré épít. Hopp, egy korlát ide, egy oda, arra sem és arra sem...míg bezárul. Azt hiszi a fal védi a világ ellen, közben pedig a saját börtönébe záródik be, hogy aztán felháborodottan rázza két ököllel a rácsokat. És a spirál végén ott vigyorog a magány. (És nem, a magány ellen nem használnak a csakszexésmássemmi típusú kalandok, csak elmélyítik azt.)

Ezen gondolkodtam, míg leveleket törölgettem. 

Ha jól számolom, ez életemben a hetedik sohatöbbé, ahol egy bármilyen olyan kapcsolat ér így véget, ami egykor fontos volt. Ebből 3 esetben a halál szakított el minket egymástól, azon nincs mit filozófálni, szar dolog elfogadni de nincs választás. 

Életem első sohatöbbé élménye az volt, amikor még gyerekkoromban kaptam egy kismacskát. Tündéri kis állat volt, kedves, hízelgő kis szőrpamacs. Aztán elkezdett nem enni, csak gubbasztani. Estére alig állt a lábán és én könyörögtem a szüleimnek, vigyük el a kórházba. Akkor jártam először éjszakai buszon...és bevittük a kórházba, adtak neki pár vitamin injekciót, és azt mondták mást nem tehetnek. Én egész éjjel az ölemben tartogattam és beszéltem hozzá. Ha félek, mindig sokat beszélek. Aztán egyszercsak nem mozdult többé. És belém mart az elkeseredés, hogy nem tehetek semmit, és elveszítettem. Szörnyű érzés volt, meg sem tudtam szólalni, nem tudtam felfogni.

Felnőttként két számomra fontos ember halt meg hirtelen módon. Nem tudtam tőlük elbúcsúzni. Csak álltam hülyén mindkét temetésen, és azt vártam, majd megjelenik a kedvenc vicces gatyájában, hátulról befogja a szemem és azt mondja hihi, vicc volt. De sajnos valóság volt. :( És semmit sem tehettem, csak kullogtam az események után.

Milyen ember lehet az, aki ezeket a szörnyű érzéseket szándékosan akarja megélni, vagy mással megéletni? Mi lehet rosszabb a sohatöbbé típusú veszteségeknél?! Mi lehet akkora dolog hogy élve eltemessünk valakit akit nem lenne muszáj?

Amíg nem regisztráltam az eróra, más módját nem is ismertem ennek a sohatöbbé típusú elválásnak. Teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki képes, vagy akar magában élve eltemetni olyasvalakit, aki közel áll hozzá. A közel lehet bárhogyan, szellemi, testi, érzelmi síkon. Mind közel lehet. Mennyire konzisztens az ember a korábbi saját magával, amikor ezt reálisnak érzi? 

Ahogyan már a Ghosting című posztomban írtam, ha készítünk egy metszetet egy adott időpillanatban az egyén körüli világról, akkor találunk benne nagyon kevés számára vonzó embert, néhány taszítót, és irgalmatlanul sok közömböset. Ezért valahogy úgy éreztem egész életemben, hogy óriási pazarlás eldobni olyat, ami nem tartozik abba a hegynyi közömbös masszába. Gyűjtöttem a kincseket, hiszen nagyon kevés lehet belőlük. A barátaim mindig is a barátaim maradtak, az exeim barátaimmá, kedves ismerőseimmé avanzsáltak át, de aki egyszer kiemelkedett a tömegből, az soha nem esett oda vissza. Ha valakit szeretek, az mitől múlna el? Legfeljebb változik, alakul, másik bugyorba kerül. Persze, van olyan hogy akár évekig nem úgy alakul az életünk hogy találkozunk, de évek múltán is ugyanazzal az örömmel öleljük meg egymást. És időről időre valamelyikünk felbukkan hogy egy jót beszélgessünk. Kedvelem az ilyen beszélgetéseket, mert nagyon őszinték. Ki mással lehetne az ember őszinte, mint azzal, akivel már minden lehetséges bűn oda-vissza elkövetődött, minden lehetséges negatív következmény megvalósult, és mégis itt vagyunk és örülünk egymásnak?! :) Hát ez a totális kötetlenség, nulla képmutatás, tét nélkül.

Családtagokat leszámítva összesen három közeli ismerőstől búcsúztam temetésen. Magamban azt próbáltam felidézni, vajon mindent elmondtam-e nekik amit szerettem volna, vajon mindent megtettem-e amit tehettem hogy örömöt vigyek az életükbe - amíg lehetett. Próbáltam felidézni az utolsó beszélgetésünket (a sors fintora, szinte soha nem tudja az ember akkor és ott hogy utolsó), az utolsó mosolyt, az utolsó érintést. Mindig jutottak eszembe dolgok, ami elmaradt...és gombóc nőtt a torkomban, megérintett az igazságtalanság, a veszteség. A halál kegyetlen, nagyon kegyetlen, tényleg sohatöbbé...csapó vége és nincs apelláta.

Aztán itt az erón kellett megélnem először élő emberrel a sohatöbbét. Mit mondjak...furcsa volt. Természetellenes, éssszerűtlen, hamis. Azóta is az. Nem, nem fogunk összefutni és egy kávé mellett elbeszélgetni akár évek múlva hogy na mi van veled, mi történt azóta, nem köszönünk egymásnak mint az ismerősök. :) Hanem sohatöbbé, és pont. Mint az oviban. De nem egy felsőbb hatalom döntött így, hanem önzés, ostobaság.

Minden sohatöbbének van könyvnyi története.
De szerintem soknak ugyanaz a gyökere. Birtoklási vágy. Szerintem pedig senki nem birtokolhat senkit. Miféle szeretet az, aki ki tudja dobni a másikat mint egy szemetet, ha nem teljesíti az önző feltételeit?! Mielőtt félreértés lenne, az természetes hogy mindenkinek vannak elvárásai és minimum szint ami az ő boldogságához kell. Ha ez nem teljesült, bizonyos relációk kizártak, partnernek alkalmatlan. De (sajnos vagy szerencsére?) ettől a szeretet nem változik. Én is volt hogy átraktam valakit a szívemben egy másik bugyorba, mert néhány vele járó tulajdonságot én nem akartam volna beépíteni az életembe. De nem a kukába hajítottam!!! :) Az őszinte szeretettel a másik semmissé tétele biztosan nem fér össze. Kár is lenne érte, évek múlva ezek a legérdekesebb találkozások, a legtutibb barátságok, évtizedeken ívelnek át és mindent túlélnek. Szerencsére van belőlük pár, és örülök nekik.

Hosszú az egó útja amíg elér oda hogy elfogad és nem toporzékolva zsarol és követel hogy aztán sértődötten eloldaloghasson, mint anno az oviban. Szerintem a legtöbben azért nem jutnak el igazi magasságokba, mert a nagy önvédelemben rég befalazták magukat, hamis elvekkel, kényszeres ideológiákkal, soha meg nem valósuló ábrándokkal, kudarcokból épült gyávasággal, és a börtöneikből és kényszereikből többé már nem menekülhetnek. Nem repülhet az akinek a sérült egója vasgolyóként húzza a szárnyát és úgy kezdi hogy visszaüt. 

Másik dimenzióban vagyunk. A komfortzónán belül és kívül. És aki nem mer kimenni az odabenn marad, önmagával.

Mindig nehéz ez, szomorú dolog felnőttként eltáncolni az ismerős és gyerekes sohatöbbé rituálét, szerintem totál abnormális dolog. Mindig természetellenes úgy viszonyulni egy élő emberhez mintha meghalt volna. Sőt...még úgyabban. Mintha nem is élt volna. Nekem ez bizarr. Nem dől össze tőle a világ, de azok közé a dolgok közé sorolom, amiket eltörölnék egy lazább és boldogabb világban, a sorbanállással és a kréta csikorgásával együtt. :)

Hát legyen. Egy kezemen (egy ujjamon :) ) meg tudom számolni hányszor tettem ilyet. Végül kitöröltem a leveleit, az üzeneteit, telefonszámát, mindent ami volt... üres a lap. 

Hát kalandra fel, ideje sokkal de sokkal vidámabb dolgokkal teleírni. ;) :D


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180606204429.jpg

24 hozzászólás |

Ghosting
#46 (2018-05-06 12:00:52)

A közhelyekig kivesézték már a témát sokan (főleg azok, akik az elszenvedői voltak), de én most a másik oldalról közelítem meg a kérdést.

Először is tisztázzuk a fogalmat. Ghostingnak azt nevezem, amikor egy kialakuló kapcsolatban az egyik fél (látszólag) minden ok nélkül egyszercsak köddé válik, nem ír több levelet, nem veszi fel a telefont, törli magát az adott kapcsolattartó felületről (vagy csak simán nem reagál), szóval nem elérhető többé.
(Nem ide tartozik az, amikor egy megbeszélt randira nem megy el valaki, és a másik ott ácsorog a megbeszélt időben. Az más dolog, és más lapra is tartozik.)

Már az "elszenvedő" kifejezés is megérdemelne néhány szót, mert ugye azt nevezzük elszenvedő félnek, akinek felszívódott a partnere. Ez a látszat, ez a felszín, és a mai világban ennyi bőven elegendő is az azonnali ítélkezéshez. Nincs idő, mód, lehetőség, és igény sem végiggondolni egy-egy történetet több oldalról. Aki sikítozik, az biztosan áldozat, a másik fél nézőpontját pedig nem ismerjük.

Illetve...de. :pirul: Egy férfi barátommal el szoktunk sztorizni, éppen melyikünk mit bénázik partnerkeresés gyanánt. Gyakran meséli, hogy ezzel vagy azzal egész nap csetelt, a lány megadta a számát, beszéltek, meg levelezés, meg minden, néha már randi is, néha már szex is, és tök lelkes...majd mikor pár nap múlva megkérdezem, na mi van, hogy alakult...háááát, izé, lusta vagyok írni neki, tudom, genyó vagyok, de annyira nem volt kedvem... :( És a csaj jól néz ki, a haverom is jól néz ki, és nem link, nem kamus, nem gazember...egy tök normális férfi, akit évek óta ismerek, és tuti hogy IQ, EQ is rendben van nála. És én is el szoktam neki mesélni, és még lelkes vagyok, igen...aztán valahogy néha hasonlóan beüt a nihil. És nem akarom, nem is tudom megindokolni, ahogy ő sem.
Megállapítottuk, hogy - dacára annak hogy mindketten létezünk :) - néha bizony mi is szellemmé válunk. Ezen felbuzdulva másokat is megkérdeztem, olyanokat, akik léteznek, régóta ismerem és jó embernek tartom őket. És bizony...rengeteg alkalmi Casper van. :napersze: 

Álljunk meg egy pillanatra. A ghosting jellemző arra a kapcsolatra, ahol a felek a kispiripócsi tavaszváró vásárban ismerkedtek meg az óriáskerék alatt vagy az egyetemi gólyatáborban? Nem! Főleg egy területen jellemző: az internetes társkeresésben. Elég furcsa, hogy két emberi faj létezik, az egyik a felelősségvállaló, őszinte, nyílt, a másik a sunyi lelépős gazember. Ami persze lehetetlen, szóval keressük meg a körülmények különbözőségét, amiért ugyanaz az ember kétféleképpen viselkedik.

Ha körbejárjuk a hagyományos ismerkedés körülményeit, ennek során eleve azok keltik fel az ember érdeklődését, akikhez vonzódunk. Legyen az külső, viselkedés, bármi, amihez megmagyarázhatatlan alapon, de eleve fizikailag vonzódunk. Ha nem így lenne, nem vesszük észre "olyan" szemmel. Nézzünk egy adott pillanatot a világban. A néhány, vonzerővel bíró emberen kívül mászkál a környezetünkben néhány kimondottan taszító, ellenszenves ember, és rajtuk kívül egy rakás olyan ember, aki erotikus szempontból totálisan semleges számunkra. Belőlük van a legtöbb, ők a tömeg, akik egybefolynak, nem emlékszünk rájuk, személy szerinti bontásban nem is észleljük őket.

A netes ismerkedés "helyszínén" miért lenne ez másképpen? Van néhány vonzó, néhány taszító, akik kiemelkednek a tömegből, és rengeteg közömbös. Mivel az eszközeink korlátozottak, nem mindig észleljük azonnal, hogy valaki melyik csoportba tartozik. Illetve, gyakori a vakvezetés, amikor úgy közelítünk valaki felé, hogy fogalmunk sincs melyik csoportba tartozik. Vagy az eredményre (legyen az alkalmi szex vagy akár társtalálás, mindegy) való vágyakozás miatt belemerítünk a közömbösbe is, azt remélve, hogy majd valamennyire alkalmas lesz a feladatra. :) Pedig nem. A közömbös közömbös is marad, mi pedig motiválatlanok. Még akkor is, ha egyébként paramétereiben hozza az elvárásokat. De nem emelkedik ki a tömegből, az utcán elmennénk mellette, és abban a bizonyos kispiripócsi tavaszváró vásárban sem akadna fenn rajta a szemünk. Mert nem vonz, nem vesszük észre. Nincs meg a kémia.

Az utcán a tömegből valakivel véletlenül összekoccan a vállunk. Mennyi az esélye annak, hogy mindkettőjük vonzástartományába tartozik a másik? Nagyon kicsi. Odafordulunk, talán beszélünk is néhány szót, de senki nem várja el, hogy megindokoljuk, miért nem borulunk a nyakába. :) Akkor ez a neten miért kellene hogy másképpen legyen? Miért akarunk minden kudarcért felelőst keresni? Szerintem a legjobb legyinteni és tovább menni, mintha meg sem történt volna, és nem tulajdonítani a dolognak jelentőséget.

És hogy bonyolultabb legyen, emberek vagyunk, és az erotikán kívül is vannak érzéseink, érdeklődésünk. Néha bizony előfordul olyan, hogy Huffnágel Pisti bukkan fel a ködből. Vagyis az, aki tökéletes lehetNE, HA képesek lennénk hozzá vonzódni. De az nem megy parancsra. :( És elkezd szembemenni egymással az agyunk és a szívünk. Vagy a szívünk és a nemi szerveink. :vigyor: Kitör a káosz. Merthogy pont ilyet kerestünk, de... valami nem műxik mégsem. Csak azt érezzük, hogy halogatjuk a találkozót, minden más baromi fontos, még a szomszéd kutyáját is segítünk megfürdetni amiért ma sem érünk rá... A miértre pedig nincs válasz. Ugyanakkor van néhány, (vagy rossz esetben egy) hülye pöcsfej, aki egyáltalán nem felel meg, de mégis izzadni kezd a tenyerünk amikor felbukkan, 5 percenként nézzük meg, írt-e levelet, repülünk a randi gondolatára is, és elélvezünk egy pillantásától. Ismerős? :) Sokaknak biztosan. Az ész - szív - test szentháromságban sajna mindegyiknek vétójoga van, bár nem egyenlő súllyal...de ez másik posztot is megérne.

Még egy nem kis különbség, hogy a neten kisebb a merítés lehetősége. Míg az utcán folyamatosan cserélődnek az emberek, addig a neten ugyanazokba botlunk. És azt hisszük, csak azért mert sokadszorra botlottunk bele, már nem tartozik a közömbösbe. Pedig aki oda tartozik, az ott is marad...a szikra vagy pattan, vagy nem. Minden más csupán kompromisszum és erőlködés. Ami messze nem elegendő motiváció a kapcsolattartáshoz.

Mit tesz egy motiválatlan ember? Ez egyáltalán kérdés a mai felületes világban, amikor az olvasók döntő többsége az újságokban csak a képeket nézi meg, a címeket futja át, az emailjeinek az első 2 sorát olvassa el? Abban a korban élünk, amikor a bekéredzkedő információk mennyisége a legjobb esetben is többszöröse a befogadhatóknak, így a kényszereken túl (a főnök emailjét sajna muszáj elolvasni) a motiváció, érdeklődés lesz az, ami megszabja hogy melyik ingerület legyen az az egy a tízből, amit befogadunk.
 
És hogy hova akartam kilyukadni. :D

Lehet hogy furcsán hangzik, de *szerintem a ghosting a legjobb dolog, amivel kezelhetők az olyan szituációk, amik létrejötte már kezdettől természetellenes volt, nem is kellett volna hogy megtörténjenek, és a való világban nem is történtek volna meg.*

Azt tartja a közhely, hogy ez azért csúnya dolog, mert így az otthagyott félnek nincs módja arra, hogy levonja a tanulságokat, és fejlődjön. Ez az érv megállja a helyét a természetes környezetünkben kötött ismeretségre, ami épült valamire és fejlődött valami felé, oka és célja volt a történteknek. De a neten gyakran egészen más a helyzet, két idegen ember vaktalálatával, ami minimum az egyik részről már csak a nagy számok törvénye miatt is nagy eséllyel az érdektelen tömegbe mutat, és az előzmény sem volt valódi előzmény, pusztán tapogatózás a sötétben.

Mi van, ha egyszerűen nincs tanulság?! Fokozzuk és elemezzük azt, aminek megtörténnie sem kellett volna? :) Keressünk (vagy rosszabb esetben gyártsunk) hibákat ott, ahol nincsenek, vagy olyan inkompatibilitások vannak, amiken nem lehet változtatni?!

A netet telesíró, önmagukat sajnáló áldozatok vajon azt szeretnének hallani, hogy szimplán közömbösek a másik számára? Hogy szimplán nincs kedve írni/beszélni/elindulni? Hogy amiről azt gondolták hogy megismerkedés, az valójában egy kompromisszum, egy erőlködés volt? Hogy a cérnaszálat amibe kapaszkodnak, valójában a remény, a fantázia szőtte? 
Vagy az őszinteség harcosai azt szeretnének hallani, hogy nem tetszenek eléggé? Azt szeretnének hallani, bocsi, olyan csúnya vagy számomra hogy nem megy? Bocsi de szebbnek, jobbnak reméltelek? Vagy valami kegyes hazugságot szeretnének kapni a szemük közé, az helyes? 

Vajon a "szellem" egyáltalán tudna erkölcsileg helyesen cselekedni? Létezik egyáltalán helyes út? :napersze: 

Vajon milyen tanulságot lehet ilyesmiből levonni? Semmilyet. Mit tesz hozzá az emberhez? Semmit, sőt, elvesz. Miféle beszélgetés lenne egy ilyen? Semmilyen. Mindkét fél számára üres, tanulságtalan, kellemetlen, kínos. Kidobott idő, kidobott önbizalom, kidobott energia. Nincs semmi értelme, nincs tanulsága. Sőt, szerintem kimondottan árt tanulságot levonni, mert előítélet lesz belőle, az előítéletből pedig önbeteljesítő jóslat, ami ördögi kör. Néha szerintem igenis felesleges megbeszélni a miérteket, mert a megbeszélés egyben rögzülés, tanulás is. Ez esetben pedig pont arra nincs szükség! Egyetlen elcseszett randi, elcseszett beszélgetés, elcseszett levél pontosan eggyel több a kelleténél.

Az igazi ismerkedés, ahol a vektor mindkét irányban a vonzástartományba mutat (és a realitások talaján nyugszik), továbbra is mindenütt ugyanaz, legyen akár neten, akár személyesen, legyen akár barátság, akár szerelem. Ha valakit tényleg megérint a másik, akkor soha nem fog szellemmé válni, akkor sem, ha a neten ismerkedtek meg, és akkor sem, ha úgy érzi, a kapcsolat nem oda fejlődött, ahova fejlődnie kellett volna. Akkor jólesik időnként hallani a másikról, bárhogy is alakul. Mert fordítva is igaz, ha valaki nincs az érdektelen tömegben, akkor nem is fog oda kerülni soha, meg fogja találni a helyét. Talán nem pont ott, ahova vágyna, de ez már más kérdés.

Valóság természetesen csak egy van, de megközelítés sok. A korsó félig üres, vagy félig tele van? Veszteséget akar valaki érezni mert nem kap még többet, vagy nyereségnek tekinti amit kapott? :)

Szó-szó...én fordítva látom ezt: *nem szellemmé válik egy test, hanem néha egy időre testet ölt egy szellem.* De az igazi teste - és a helye - valahol máshol van...

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180506120052.png

54 hozzászólás |

Cupp
#45 (2018-05-02 21:38:09)

Na nem "az" a cupp, hanem egy másik. :)

Itt a nyár, és ezzel a vizuális merényletek is kezdetüket vették. 
Lépten-nyomon izompólókból kikandikáló hónaljkutyák, fehér zokni+szandál kombó rövidnadrággal és sörhassal, csípőnadrágra ráfolyó hájhurkák crop toppal, kőműves-dekoltázsok, ésatöbbi. 

Egy dolgot soha nem bírok megszokni, pedig ez az, ami megbízhatóan és menetrendszerűen jelzi évről évre, hogy beköszöntött a nyár: a városi út porát sárként összegyűjtő, trutyiban csúszkáló lábak cuppogása a műanyag flip-flopban. :( 

Ezt soha nem bírom megérteni, hogy mitől érzi úgy valaki, hogy a szabadság feelingje attól teljesedik ki hogy a nagyvárosi porban egy műanyag talpat csattogtasson az izzadtságtól nedves talpához, hogy kilómétereket gyalogoljon le (időnként egészen akrobatikus lábujj mutatványokat bemutatva) egy alapvetően néhány méternyi útra, strandra szánt lábbeliben, aminek semmi tartása nincs. 
Mert nem a bőrből készült, amúgy ízléses, rendesen összevarrt, kényelmes sarukra gondolok, hanem arra, amelyik 100% műanyag, sőt, legnagyobb részben gumi, nyaklik-csuklik, a rögzítése alul kibújtatott csomó, a talpa pillanatok alatt ferdére kopik, és csúszik az izzadtságtól.

Egy igazi flip-flop rajongó egyszer elmagyarázhatná nekem, hogy mi abban a jó érzés, mi abban a szépség, de legfőképpen mi abban a kényelem. :napersze:  

Flip-flop ide vagy oda, azért akkoris végre-végre-végre, éljen a nyár! ;)

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180502213809.jpg

15 hozzászólás |

Álom
#44 (2018-04-24 20:23:01)

Néha komplett történeteket álmodom, néha egészen furákat, hosszúakat, összefüggőket, és sokáig emlékszem rájuk.
Ez történt tegnap éjjel is. Amikor felébredtem, olyan valóságosnak tűnt, hogy szabályosan meg kellett magam csípni hogy tudjam, ébren vagyok.

Beállt a hajó a kikötőbe. Nagyon szép luxushajó volt, hosszú útra készülődött, hordták a fedélzetre a felszereléseket. Egy transzparens és egy pult volt a feljáró mellett. Az volt kiírva rá: jelentkezz most és legyél szerencsés.
Közelebb mentem, vajon mi lehet ez. Gyorsan magammal húztam a barátnőmet is, nehogy elsodródjon a tömegben. Sokan ácsorogtak ott. A tömeg szétnyílt előttünk, és szinte könnyedén odasétáltunk a pulthoz, ahol egy kedves mosolygós fiatal nő szólított meg.

Elmagyarázta, hogy a hajó mindenfelé megy majd, a Karib-tengertől a Balti tengerig. :) Nem is furcsálltam. Szép helyek, na. :) Hű, gondoltam, akkor ez nem semmi áron lehet, na menjünk is hazafelé...de csak magyarázott a csaj, hogy menjünk, egészen különlegesek a feltételek.
No aztán mik azok a feltételek? :)

Valamiért kiszemelt minket, tetszettünk, és 100 utast visznek el úgy, hogy szponzor állja a kiadásokat. Egymásra néztünk, micsodaaaaa? :) És miért, mi a szponzor célja? 
Látva a kikötőben egy rakás 20 éves jócsajt, és nem őket fűzögette, hát az meg sem fordult a fejemben hogy el akarnak adni minket háremhölgynek, arra pont nem a mi korosztályunk a jó, de őszintén nem értettem.
Aztán sorolta a feltételeket.
Szóval, csak az mehet, aki most azonnal felszáll, csak azokat a cuccokat viszi, amik rajta vannak. Nem vihet semmi mást. Csak azzal mehet aki most vele van. 
Jójó - kérdeztem - de mi van a kajával, itallal, cigarettával? Ez valami fogyókúrás, dohányzásról leszoktató program? :)
Nem-nem - felelte, mindent biztosítunk, all inclusive. Olyan all, hogy bankkártyát sem használhatunk.
Hűha...és szabadok vagyunk? - kérdezte a barátnőm. A hölgy rámosolygott...- Elvileg igen, de azért a tengeren nem lehet csak úgy kiszállni.

Egymásra néztünk. Menjünk! 

Felmentünk, a hajó el is indult, semmi csinnadratta. Megismerkedtünk a többi utassal, röviden szólva a fura fazonok gyűjtőhelye volt. Kb ugyanannyi nő mint férfi.
A kabinunkat a legfelső szinten jelölték ki, ami tök jó volt, hű, gondoltam, legalább kisétálva a csodás teraszra, lehet majd reggeli kávéval és cigivel sütkérezni a napon. Itt jött az első meglepi. Dohányzásra a hajó legalsó szintje volt kijelölve, a teraszokon, de minden szabad levegős területen tilos volt. Logikusnak kicsit sem tűnt, de ez van. Az alsó szint viszont gyönyörű szép volt, és az összes létező cigaretta ki volt téve, csak éppen itt a kávé fogyasztása, sőt, minden más fogyasztása tiltott volt. :) Szellőztetés nemigen volt, ellenben kabinok igen, és ahogy a többi utassal a megismerkedés során kiderült, itt lent kaptak szállást azok, akik nem dohányoznak, fenn pedig akik igen.
És ez folytatódott. Mintha a különböző típusú emberek stressztűrő képességét tesztelték volna. :)

Igyekeztek egymáshoz a lehető legközelebb elhelyezni a lehető legkülönbözőbb társadalmi, vallási, kulturális beállítottságú utasokat, akik lehetőleg olyan nyelveken beszélnek, amit a többi nem ért. A tériszonyosat magasba, a bezártságiszonyosat a hajó gyomrába, a hangos zenét szeretőt a meditáló mellé, a vegetáriánust a nyershúsevő mellé helyezték el, mindig gondosan ügyelve arra is, hogy a különböző emberek a lehető legtöbbször keresztezzék egymás útjait, és minél több konfliktusba keveredjenek.

Közben, míg minden terülj-terülj asztalkám újratermelődött, és minden ragyogott a tisztaságtól, a személyzet mindvégig láthatatlan maradt, az égvilágon senkivel nem találkoztunk, aki nem utas. Mint egy szellemhajó. De ha valaki renitenskedésre adta volna a fejét, kijátszotta volna a házirendet, rövid úton rázáródott az ajtó, vagy éppen előre tudhatatlan ideig elvesztette a belépési jogát egyik-másik helyiségbe. Az ajtók maguktól nyíltak-csukódtak, de csak azok, amik az adott személynek elérhetők voltak. Az idő csodálatos volt, a tenger gyönyörű, az utasok pedig félőrültek. :) Kerestük a barátnőmmel a kamerát, vajon ez valami szivató-show lehet vagy mégis micsoda...mi legalább kijövünk egymással. :)

Éppen egy délután egy óriáskerékre ültünk fel, ami 3 szintnyi magasságú volt, és több szinten is fel lehetett szállni - ha megállt, de éppen időtlen idők óta nem állt meg, mi meg csak ültünk rajta órák óta...a másik gondolában egy 3 férfiből álló társaság ugyanúgy kezdte unni a banánt és azon tanakodtak hogyan mászhatnának ki, mi meg érdeklődve bámultuk őket, és furcsálltuk hogy eddig hogyan nem láttuk őket, és egyébként is, mintha néha eltűnne egy-egy régi, meg feltűnne egy-egy új utas, na de mégis hogy a fenébe a semmi közepén...de egyikükön megakadt a szemem. ;) Összetalálkozott a tekintetünk, és kellemesen libabőrös lettem a gondolatra hogy mi lenne ha éjjel összefutnánk a teraszon...amikor csörgött a telefonom ébresztője, kérlelhetetlenül. Na, mehetek reggeli kávézni a tetőre, hogy aztán a világ leglassúbb liftjével a legalsó szintre mehessek...uhhh...

...percekig tartott hogy felfogjam, a saját lakásomban vagyok, a saját ágyamban. Mellettem a saját konyhám, és ott ihatok kávét ahol akarok. Nagy kő gördült le a szívemről. Csak álom volt. Jó meg rossz, egy katyvasz. Néha de tud örülni az ember a valóságnak, a mindennaposnak, a természetesnek. :) Egész jól indult a nap. 

Bár az a szempár... még visszajöhetne egy fülledt éjjelen a csillagos ég alatt. ;)



!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180424202301.jpg

13 hozzászólás |

Férfi reggelire
#43 (2018-04-16 07:56:08)

A hétvégén egészen extrém elfoglaltságom akadt.

A ház körül kisebb átalakítás eredményeképpen lett egy hatalmas rakás tört beton. A többségét konténerben elvitték, de maradt úgy egy-két köbméternyi, ami már nem fért bele. Természetesen a legrosszabb helyen.
Egy darabig kerülgettem, párszor keresztül estem rajta, de a szépérzékem csak nem hagyta nyugodni a dolog.

Mivel voltak benne 8-10 kilós darabok is, meg egyébként is, a kőtalicskázás és rakodás férfimunka vagy mi, hát felvetettem a gondolatot néhány hímneműnek a családban.
A következő válaszokat kaptam.

- A vacak derekammal én már nem tudok ilyeneket csinálni.
- A fájós hátammal nekem már ez nem megy.
- Totál kivan a bokám, járni is alig tudok.
- A gyógyszerek miatt amiket szedek, nem végezhetek nehéz munkát.
- Á, én ilyeneket nem bírok már.
- Ha húsz éves lennék...de nekem már minden mozdulatra ügyelnem kell.

Hozzáteszem, mindegyikük fiatalabb nálam. :) És hozzáteszem, hogy bármelyiküknek a szakmámba vágó problémája van, hosszú tömött sorokban nyomulnak be az ajtómon. Ja, és persze szájkaratéból meg jótanácsokból is bőven akadt. :) Minden amit ülve lehet csinálni. :)

Hosszú hónapok óta ez volt az első hétvégém, amikor nem volt hétközbenről elcsúsztatott munka hátralékom, hát nem pont így képzeltem a kirobbanó szórakozást a hétvégére, no de belegondoltam pár dologba.
1. Semmi baja a derekamnak.
2. A hátamnak sem.
3. A bokám olyan mint újkorában.
4. Semmilyen gyógyszert nem szedek, utoljára 6 éve voltam egyszer náthás, akkor talán bevettem pár vitamint.
5. Ennél bonyolultabb feladatokat is megoldottam már.
6. Nem érzek fizikai különbséget a most és a 20 éves korom között.

Mivel sajnálom a kezem, beszereztem egy pihe-puha, jól kipárnázott védőkesztyűt, aztán bele a közepébe.
Eltalicskáztam a köveket. Huszonöt talicskáig számoltam, utána már nem számoltam, mert mivel az agyam nem kötötte le, közben egész máshol járt. :) ...nahát, ha ez ilyen egyszerű, a többi is megy, amiről eddig azt hittem hogy nem. De egészen új információk birtokába is jutottam. Eddig például nem tudtam, hogy az üres talicska súlya folyamatosan növekszik. :) Estére pont olyan nehéz üresen, mint délben megrakodva volt. Ki érti ezt?! :) Ja, és még valamit megértettem. Hogy mi a jó a sörben. :D

Na de hogy elérkezzek oda is, ami némileg passzol az oldal tartalmához.

Sokan siránkoznak azon, hogy elférfiasodnak a nők. Nem külsőleg, nem ám! Hanem, megeszik reggelire a hímneműeket, a határozottságukkal, a kitartásukkal. És úgy tűnik, az erejükkel és állóképességükkel is. A nők már elmennek katonának, tűzoltónak, pilótának, mammutcégeket vezetnek, csilliárdokról döntenek, országokat kormányoznak. 

Miközben, egyre több férfi ad hangot annak (a zöldségnek), hogy a nőnek a fakanál mellett a helye. És őrizze a tűzhelyet, meg ilyesmi. 
Mindezeket pedig részben azok állítják, akik a fent felsorolt okokból képtelenek férfiak lenni, helyette szegény kiszolgáltatott, sánták-bénák-rokkantak gyülekezete, akik professzionális teljesítményt legfeljebb ülve pizzaevésből tudnak produkálni.

A vicc az egészben, hogy azon kívül hogy elfáradtam és éreztem az izmaim, semmi nem történt. Sem a derekammal, sem a hátammal, sem semmivel. Utána még elmentem tollasozni (3:2-re nyertem), és gyalog mentem fel a hegyre ahol lakom mert lekéstem az utolsó buszt.
És végre nem estem keresztül a kőrakáson, úgyhogy rögtön meg is veregettem a bal kezemmel a jobb vállamat, és 20 métert nőtt az önbizalmam és az arcom.
Jövő héten felújítom a medencét. :) :vigyor: 

Szóval, miért is ne egyek reggelire férfiakat? :napersze: 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180416075608.jpg

46 hozzászólás |

Poliamoria
#42 (2018-03-17 19:29:56)

Nemrégiben egy társaságban hallottam a szót, nyelvtanilag kikövetkeztettem a jelentését, de nem igazán értettem, mi van mögötte. És mivel akinek a szájából elhangzott, egy általam értelmesnek és tartalmasnak tartott ember - még ha nem is abban a vonatkozásban hogy számomra releváns legyen az efféle beállítottsága - felkeltette a kíváncsiságot bennem hogy utánajárjak a fogalomnak.

Sokan sokféleképpen keresik a monogámia sikertelenségének megoldását, többféle módon. Swingerezés, nyitott kapcsolat, soha nem elköteleződés, vagy éppen az elköteleződés melletti titkos félrelépés...ésatöbbi.

Ez egy kicsit más. Próbáltam utána olvasni, több helyen is, fórumok, blogok, pszichológusok, párkapcsolat terapeuták véleményét. Érdekes volt.
Egy mondat nagyon megfogott.

"Az emberek képesek egynél többet szeretni. Nincs mágikus kapcsoló az agyunkban, ami átkapcsol, amikor szeretünk valakit, és onnantól mást már nem tudunk. Bármelyik szülő, akinek egynél több gyereke van, tudja, hogy ez lehetséges."

És igen. Ki nem érzett már ilyet? Ki nem érzett már olyat, hogy vagy az egyik karját vágja le, vagy a másikat, de mindkettő fáj?! Beleszeretünk valakibe, de rosszul esik hogy mindig választani kell, minden nyereség veszteségek árán van csak. 
Mert miért. Mert úgy becsületes?! Persze, tök becsületes egy csomó fájdalmat okozni magunknak, másoknak. Tök becsületes a hazugság, titok, megjátszás, képmutatás? :napersze: 

Jó párszor elgondolkodtam már, hogy mi az, amit nem tudok megbocsátani. És az nem az, ha az általam szeretett férfi szeretné mással is élvezni a szexualitást, baromira nem az! Hanem ha hazudik nekem, vagy kizár az életéből...akkor nincs tovább. :( 

Sok tekintetben a poliamoria sokkal becsületesebb. Nem lélektelen kapcsolatokról van szó, hanem érzelmi-szexuális kapcsolatról, ahol a felek nemcsak beleegyeznek a többi fél létezésébe, hanem közösséget is alkotnak vele. Nem értelmezhető megcsalás, hazudozás, átverés. A saját szabályaikat nincs értelme megszegniük.

A féltékenység a monogám kapcsolatokban pedig valójában nem a harmadik (negyedik, x-edik) fél feltűnése miatt van, hanem az emberek belső bizonytalansága, önértékelési zavara, és birtoklási vágya okozza. Kívülről pedig az elhanyagolás, a törődés, tisztelet, figyelem hiánya, amiről azt feltételezi az elhanyagolt fél, hogy neki azért jut kevesebb, mert a másik "máshova tette". Sajnos gyakran ez így is van. Monogám kapcsolatokban a félrelépő férfi (érdekes, a nő kevésbé) általában azért bukik le, mert elhanyagolja a nőt, és az gyanakodni kezd. Ha nem hanyagolná el, lehet hogy sose gyanakodna. :D

És mi van, akinek olyan sok érzelmi töltöttsége van, hogy bőven tud adni többeknek is? :) A szeretet elvileg nem véges.

Érdekes téma, az biztos. :)

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180317192956.jpg

4 hozzászólás |

Pandurphy
#41 (2018-03-02 19:35:45)

Szegény Murphy nem érhette meg, hogy Eropolis lakója lehessen. Pedig ha itt lenne, biztosan eszébe jutna pár magvas gondolat.
Hiánypótlásképpen pár bölcsesség. ;)

Minél nagyobb valakinek a farka, annál kisebb az agya.

Ha az autóipar olyan sebességgel fejlődne, mint Eropolis dizájnja, akkor szekéren járnánk.

Ha valakivel beszélni akarsz, épp az előbb lépett ki.
(Ha hosszú vívódás után eldöntötted, hogy találkoznál vele, akkor ki is törölte magát.)

Mindenki azonnal szeretne találkozni. Kivétel: ha azért lépsz be, mert mára nincs programod.

A reklámok miatt elugráló linkek üldözésekor biztosan arra a nickre fogsz rákattintani, amelyikre biztosan nem akartál. És persze zöld.

Ha úgy érzed, végre sikerült egy frappáns levelet írnod, akkor küldés után hibaoldalt kapsz, majd az üres ablakot.

Nagyon stabil a cset. Csak akkor fagy le, amikor egy szimpatikus emberrel beszélgetsz. De akkor vissza sem enged, hiszen már nyitva van (valahol egy párhuzamos dimenzióban, ahol te nem vagy).

Eropolisban más a biológia. Korom ellenére növésben vagyok. Eleinte a 172 centisekkel voltam egymagas, később már a 176 centisekkel, mostanság a 180 centis férfiak is velem egymagasak.

Eropoliszon más az időszámítás. Itt néha fiatalodnak a lakók.

Aki nem írja ki a súlyát, az kövér. Aki nem írja ki a magasságát, az törpe. Aki nem írja ki a haját, az kopasz. A többi tinédzser, nős, vagy travi.

Aki nem keres senkit, az is keres, csak nem akarja hogy kiderüljön.

Akinek nincs fotója, az vagy ronda, alacsony, kövér, kopasz, fogatlan, vagy házas és fél a sodrófától. Vagy mind egyszerre.

A laptopok leggyengébb alkatrésze a webkamera. Soha nem működik.

A mobiltelefonok legbonyolultabb része a fényképező.

Nagyon sok férfi arca hasonlít a farkára.

Az álló farokról készített fotókat meg kell becsülni. Akkor egyszer felállt, ezért kellett megörökíteni a ritka pillanatot.
(A lógó farokról készített kép...neki egyszer sem sikerült. De büszkén vállalja. Szeresd magad te is!)

Kép testrészletről: ennyi még elmegy, a többit hagyjuk.

A farokméret számítása: Erón megadott érték mínusz 5 cm.


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180302193545.jpg

16 hozzászólás |

Anyegin
#40 (2018-02-23 21:20:34)

Nem, neeeeeeeeem, ez itt nem az irodalmi fórum konkurenciája, úgy ismertek?! :D Ááááá...bár én is imádom az irodalmat, és komoly vehemenciával tudok belemerülni egy kellemes vitába efféle gondolatokról, de nem kevervén össze a szezont a fazonnal, Gizikét a gőzekével, itt ugyebár inkább más irányú éhségemet igyekszem csillapítani, ezért a klasszikusok egyelőre maradjanak csak a polcon, a fehérneműs fiók sokkal izgalmasabb. ;)

Na de mit keres itt ez az ifjú hősszerelmes? Csak a fejembe ugrik egyre többször ez a mondat, amit egyik humorista szájából hallottam egyszer (talán Markos?), és valahogy megmaradt.

Már Puskin is megmondta, minden az any*e*gin múlik. :)

Igen, igen! Hát így már más. :D Nos, erről szól ez a poszt. És ha ez így szó szerint némileg túlzás is, nem zörög a haraszt ha nem fújják...szóval van igazságalapja. Rázós téma, ki kerüli, ki fröcsög, ki ideológiákat gyárt, ki bélyegez, ki rálegyint, ki kerüli mint ördög a tömjénfüstöt, a saját helyzete és takarója függvényében. Úgyis elég megosztó posztokat szoktam írni, ami a fejemben az a tollamban.

Ahogy nagyon emelkedett és szép dolog azt mondani, "a szépség belülről fakad", úgy azt is nagyon szép és emelkedett dolog mondani, hogy "engem nem érdekel hogy valaki anyagilag hogy áll". Az ilyen hétköznapi csip-csup szarságokon áhítattal felülemelkedni képes magasröptű lelkeknek kívánom, hogy érezzék jól magukat Quasimodóval az ingyenes szabad ég alatt, és élvezzék a jó szívét, emelkedett lelkét, és a gondolatok szabad áramlásának extatikus örömét. ;)

Én addig inkább wellnessezek, finomakat eszem, Martinit iszom, epres tejszínhabot tálalok fel magamon, vagy éppen tetőtől talpig lycrába öltözöm hogy már a kabátom felső gombjának a kigombolása kapcsán megtekinthessem a látványos reakciót. (Csak egy kis kitérő, hátha valakinek újdonságot tudok mondani. Egy jófajta parfüm tízezrekbe kerül, egy körömlakk néhány ezer, a legutóbb vásárolt fekete lakk overállom 90 euro volt leárazáskor, egy alkalmi cipő több tízezer, de egy neccharisnya se jön ki egy ezresből. Márpedig effélék minden igényes, szexi nőnek pihennek a fiókjaiban, arra várva, hogy megfelelő partnerrel változatossá és izgalmassá tegyék az élményeket. ;) És fogyóeszközök. Valamiért mégse jut eszünkbe hogy ezekre nem akarnánk áldozni.)

Eropolisz a végletek birodalma. Ezt már többször megállapítottam más témákban is. (Tisztelet a kivételeknek, de a többségről szól a bejegyzés.) Itt valaki vagy totál perverz, vagy fel sem áll a farka, csak a szája jár. Vagy úgy néz ki mint egy görög isten, vagy alacsony, kopasz, fogatlan. Vagy soha nem ér rá, vagy folyamatosan jelen van és megfojt. Vagy túlérzékeny mimóza, vagy pszichopata. (Ahhhh...szinte párhuzamosan volt szerencsém mindkettőhöz, nem is tudom melyik az idegesítőbb...) Szóval vagy az ég, vagy a bánya mélye. Vagy a tűz, vagy a jég. Vagy vakító fény, vagy vaksötét.
És hogy maradjunk a cím által előirányzott témánál, vagy fizetni akar a szexért, vagy egy kávéra se futja és hozzám szeretne jönni melegedni.

Basszus, nem lehetne középen?!?!?!

Ez itt a coming out helye, nos, beismerem, hogy tök átlagos vagyok. Nem vagyok sem luxusgazdag, sem pedig csóró. Tanultam, dolgozom azt amit tanultam, és meg is fizetik. Amire szeretném, arra mindig van pénzem, és nem kell fizetésnap előtti héten szorítanom a nadrágszíjon. Urambocsá, bármikor megtehetem, hogy beülök valahova, elmegyek valahova, vagy megveszem ami megtetszik. Néhány tízezer forint rendkívüli kiadás sem vág a földhöz.

Azt gondolnám, hogy a korosztályomban ezzel mások is így vannak, ennyi éves korukra. És egyre többet tapasztalom, hogy az átlagosságom ebben a visszás-végletes világban valahogy ritkaságszámba kezd menni. És totál nem értem. :( 

Az egyik végletet nézve: aki pénzt akar ajánlani a szexért egy nem türelmi zónában tartozkodónak, vajon mit gondol, tudna annyit fizetni, amennyiért feladnám önmagam, a saját ízlésem?! Hát nem, nem tudna. Az ilyen próbálkozókat egyáltalán nem is értem.

A másik végletet nézve: az ingyér dolgok általában Tescó gazdaságos minőségűek. Ebből a márkából pedig én csak cicaalmot szoktam venni, ott nem igazán számítanak az árnyalatnyi minőségbeli különbségek. (Bocsi Kókusz, ez van, cserébe a Whiskasért...)

Szóval, vissza a főtémához. (Ma ilyen csapongó vagyok :) )

Jöhet a megkövezés, de nekem igenis számít, hogy a másik fél anyagilag, egzisztenciálisan hogy áll. Mert elég szar dolog, ha azt amit egyedül vagy a barátnőimmel simán megtehetek, ezért megszoktam, kettesben nem tehetjük meg, és kamaszkori nosztalgiával bámulhatom a szilveszteri forgatagban a forraltboros standokat, vagy vihetek a strandra termoszban kávét, hogy aztán a kocsi hátsó ülésén tegyük egymást boldoggá (ha egyáltalán van kocsi, ha nincs akkor még közösen lehet buszozgatni is), vagy éppenséggel a strand helyett a nomád vízparton lavírozzak hogy hogyan lehet törölköző alatt átöltözni vagy a bokorban wc-re menni.... :D NEM, bocsiiiii....én már ebből kinőttem!!!

Lehet persze hogy én vagyok elbillenve, de nekem még egy 2 perces poén valakinek a megviccelésére is megért már itt annyit hogy kifizettem a pár percért 2 örömpolgárságot, utaztam már egy néhány órás programért repülővel baromi messzire, vagy vettem sokezer forintos fehérneműt azért hogy aztán széttépjék rajtam. :D Valahogy úgy érzem, a pénz egy eszköz arra, hogy az ember teljesebbé tegye a begyűjtött élményeit. Önmagában nem ér semmit, nem boldogít, és nem elégít ki. De egész színessé tudja tenni a dolgokat. ;)

Simán el tudom képzelni, hogy egy randihoz a szoba éppenséggel Párizsban legyen kivéve (pont ugyanannyiba kerül mint valamelyik Kukutyin-felsői apartmanházban), randihely meg miért ne lehetne egy hangulatos wellness-fürdő, a Deák téri óriáskerék, vagy a lillafüredi libegő a tömegnyomoros pláza helyett? Sőt. Tök jó érzés egy szál virágot kapni egy randin.
Mindegyikre volt már példa szerencsére, úgyhogy vannak azért kivételek. De nagyon-nagyon-nagyon, szívfájdítóan nagyon kevés.

Miért ne lehetne kiszínezni, kimaxolni, amit az ember amúgyis megtesz?
Vajon mi hiányzik hozzá a férfiakból? A pénz, az igény, vagy a fantázia?

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180223212034.png

67 hozzászólás |

Hű...
#39 (2018-02-05 04:03:36)

Érdekes lett a cím kétértelműsége, mert a hű lehet hűséges is. Na most nem ebben a jelentésében szerepel itt, ami azt illeti, pont az ellenkezőjében. Életemben először swingerklubban jártam. És a benyomásom: hűűűű...  :o  :o  :o 

Azt nem szándékozom részletekbe menően leírni, hogy mit csináltam ott, nem erről szól a bejegyzés. :pirul: Azt sem szándékozom leírni kivel voltam (de ha olvasod, ezúton is köszönet a figyelmes, önzetlen, türelmes, kedves társaságért). :*  Azt sem szándékozom leírni, hogy hol, lényegtelen, valószínűleg van a helyek között hasonlóság. A poszt egy életében először odakíváncsiskodó benyomásairól szól. Hátha inspiráció (vagy elriasztás) lesz azoknak, akiknek szerepel a bakancslistájukon, de még nem merték meglépni. Sokáig én sem mertem, meg az élet sem hozta a helyzetet. Most éppen olyan élethelyzetben vagyok hogy nyugodtan megtehetem és nem laposkúszásban, így gondoltam, mielőtt esetleg ismét komolyat hoz az élet amiért nem teszem, itt az idő, most vagy soha. :) :vigyor: 

Amikor elhatároztuk hogy belevágunk ebbe a kalandba, kicsit túlmisztifikáltam szerintem. :) Talán mindenki így lehet vele először. Készültem rá. És ez eleve tök jó dolog. Régen történt velem olyan, hogy valamire készülök. Azt hiszem, utoljára akkor készültem, amikor tavaly előtti nyáron Olaszországban jártam, és minden városról tájékozódtam amit érintettünk, mert szeretem tudni hol vagyok. 

Szóval megnéztem a weboldalakat, elolvastam mások benyomásait és élménybeszámolóit, üzenőfalakat, leírásokat a szokásokról, megnéztem a fotókat a helyről, ésatöbbi. Vettem direkt erre az alkalomra egy új szexi cuccot (annak a dobozán lévő kép az illusztráció). Egy vadiúj dögös ruha sokat dob az ember lelkesedésén, magabiztosságán. (Igen, nincs is jobb egy jó vásárlásnál, mindenre gyógyító hatással van, szoktam is rázós alkalmaknál megtámogatni vele a belső békém.) Szexshopban vettem, ami jó erőpróba volt a későbbiekhez, hiszen egyedül belépni...hm...nem tudom, lehet hogy másnak semmi, de én azért lopva körülnéztem, ki néz. :napersze: A plázák unott eladóihoz szokott pesti vásárló számára nagyon kellemes meglepi, üdítő jelenség volt a boltban az eladónő. Én még ilyen jó fej, kedves, vicces, fesztelen, közvetlen, udvarias, kedves női eladóval nem találkoztam. Így az élmény már itt kezdődött. :D Miután a fél üzletet felpróbáltam (türelmesen segített véleményezni), erre a pink-feketére esett a választás. Hozzá necc combfix széles csipkeszegéllyel. Szerencsére van egy pont ilyen pink színű platformos tűsarkúm (a harisnyafórumban már láthatta aki nézi). Ehhez dukált egy csillogó pink-fekete körömlakkozás, így a megjelenés összeállt.

Amikor odaértünk, jó sok kocsi volt az utcában, pedig talán fél óra telt el nyitás óta. Beléptünk. Az első benyomásom az volt (és ez később is megmaradt), hogy jóval kisebb a tér, mint ami a fényképeken látszik. Minden ugyanaz mint a fotókon, csak ott nagynak látszik, valójában meg kicsi. Tudom, hogy már anélkül is lehet messziről fényképezni, hogy a fotós felkenődne a szemközti falra, de szerintem nem jó dolog, mert aki odamegy, nem azt fogja látni. 

Egy recepciós hölgy üdvözölt minket, egy szál átlátszó csipke valamiben és tűsarkúban. Ami jól hangzik, de... erről majd később. :) Megmutatta az öltözőt, ahol kaptunk egy szekrényt. Itt átvedlettünk, én a fent leírt és a képen látható cuccba, partnerem a többi férfihoz hasonlóan boxer+póló+papucs kombóba. Az előbbi hölgy körbevezetett minket, megmutatta az összes helyiséget amit használhatunk. Képről mind beugrott, csak a képen csillogóbb, színesebb, és nagyobb volt. :) Voltak hancúrozó szobák hatalmas többméteres ággyal, volt amelyik ajtajában csak függöny, volt amelyiket be is lehetett csukni. Voltak tematikus szobák érdekes eszközökkel, szexhinta, bilincses kikötözőhely. 

A wellness szinten jakuzzi, medence, szauna, masszázs. A középső szinten volt az origo, egy közösségi helyiség hatalmas kanapékkal, bárpulttal, pici színpad egy rúddal, régi idők házibulijaira emlékeztető disco-lámpával. Kb úgy lehet elképzelni, mint egy night clubot - egy kicsi vidéki night clubot. Nem az elegáns, hanem az otthonos fajtát. Nekem kicsit szemet szúrt a falon a tisztítószeres polc, a lekopott fogantyús hűtő, a ragacsos pult. A pultoslány lazára vette, egy farmernadrággal és egy pólóval elintézte a megjelenést. Zéró smink, hátrafogott haj. A pultban fényözön mint egy konyhában takarításkor. A vendégtérben kellemes félhomály volt. UV nem volt, hihi, de jó hogy nem fehérben jöttem. :)

A helyiség végében kitéve kaja, valami zöldségsaláta, abból kétféle, az egyikben hús is volt, a másikban nem. Ezen kívül ugyanez joghurt-öntetes verzióban is. Húsként pedig főtt füstölt sonka, bőrével együtt. Ez kicsit meglepett, egyrészt nincs Húsvét, másrészt nem kifejezetten az a szexi kaja amin inspirálódna az ember, látva ahogy mások jó zsíros disznóbőrt esznek...de gondolom éppen ezért nem nagyon fogyott belőle, aki szedett belőle, az is igyekezett trükkösen lefejteni csak a húst és kiügyeskedni a zsírok közül, anélkül hogy bármi is kirepülne önálló életet élni a ruháján (vagy másnak a ruháján). Nem nyüzsögtek a népek a kaja körül, na. :)

A hölgy bemutatott minket a bárpultos hölgynek, aki kezelésbe vett, mit kérünk. A kérdés költői lehetett, mert túl nagy választék nem volt. Az óvatos Martini Bianco kérdésemre a válasz, hogy ja, valahol van valami olyasmi...az olyasmi pedig extra dry volt, sebaj, kértem hozzá cukorszirup narancslét, így egy egész kreatív ital lett belőle. A lényeg hogy hatott. :D  

Merthogy ugye most jött a neheze. Mindenki minket nézett. Gondolom, az új hús szindrómáról lehetett szó. Szerintem átmentünk a vizsgán, meg a helyiségen is, és leültünk kicsit akklimatizálódni. :) Itt írok a második meglepetésről, amit éreztem.

Már voltunk jócskán, szerintem úgy 25-35 fő lehetett. Emlékszem valamelyik weblapon volt egy kérdések-válaszok oldal, és szerepelt egy olyan kérdés, hogy swingerbe csak manöken alkatú emberek mehetnek-e. A válasz, természetesen nem, mindenféle ember mehet, az egyetlen követelmény a jólápoltság. Vannak nem manöken alkatú emberek is. Ez jól hangzott. :) A valóság viszont az volt, hogy kizárólag nem manöken alkatú embereket láttunk. :( Általában olyan túlsúllyal, hogy Norbi évekig el lett volna látva munkával. A nők még csak-csak, közöttük voltak érdekesek, és volt néhány vékony is...de a férfiak! Jajjj. A házban magasan a legjobb pasi az volt, akivel odamentem. Tudom persze hogy nem számít a magasság, de mégis furi érzésem volt, amikor a bárpultnál állva a mellettem álló pasik kopaszodó feje tetejét tekinthettem meg, díszkivilágításban természetesen. Mit mondjak...nem támadtak tőle erotikus gondolataim. :napersze:  

Szóval kövezzen meg aki akar, de őszinte leszek, pro és kontra is! Az olyan illusztrációs fotókat, ahol kisportolt Adoniszok és párductestű nők szerepelnek, mindenki felejtse el, és képzelje maga elé a kispiripócspusztai városi strandfürdőt vasárnap délután, persze gyerekek nélkül. Na, ha ez megvan, igen. Alacsony, pocakos, kopaszodó vagy tök kopasz férfiak az asszonyaikkal, hébehóba egy-egy összeszedettebb nő harmadikként vagy egyedül. Korosztály átlag saccperkábé 45. Néhány idősebb, ugyanannyi fiatalabb. Néhány ital után megbarátkoztam a látvánnyal, azért írom le, mert ha előre tudom, akkor arra készülök, és nem ér sokk. :D 

És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem éreztük jól magunkat. De! Szerintem fantasztikus élmény, a légkör miatt, még akkor is, ha valaki csak táncolni, szórakozni, iszogatni, beszélgetni, lazulni szeretne. Érdekes módon, annak ellenére, hogy kissé hm... sok komolyan túlsúlyos nő volt, életemben először nem éreztem részükről a kiközösítést, a féltékenységet, utálatot. Hasonló szituációkban általában éreztem magamon a pasik nyálcsorgatását és a nők szúrós tekintetét. Itt egyáltalán nem, egyiket sem! Mindenki nagyon kedvesen fordul a többi emberhez. Vidámak, lazák, barátságosak, közvetlenek az emberek. Semmi megjátszás, semmi pózolás, csak lazulás, szórakozás, tánc, beszélgetés, nevetgélés. És nulla féltékenység. Teljesen rendben vannak magukkal. Segítőkészek, kedvesek, anélkül hogy tolakodásnak vagy levegőnek nézésnek, ellenségességnek a szikráját is éreztük volna. Nagyon befogadó társaság. És érdekes módon ezért valóban elkezd az emberben nem a külsőn lenni a hangsúly, egyszerűen kevésbé lesz lényeges. Valahogy mindenki simán beleilleszkedik a társaságba. 

Mondjuk tevékenységeket illetően nem kiforrott elképzelésekkel vagy tervekkel mentünk, hanem puszta kíváncsisággal és nyitottsággal, így csalódások egyáltalán nem értek. Baromi jó volt a hangulat, majdnem zárásig maradtunk és nagyon jól éreztük magunkat. ;) Összességében egy szuper szombat esti szórakozási lehetőség, szerintem bárkinek. Nincs mitől tartani. Hiszen semmi nem kötelező, viszont sokmindent szabad. (Például igazi retró érzés egy zárt helyiségben bárpultnál dohányozni, amit utoljára Texasban tehettem meg, ott még szabad volt pár éve. ;) )

És itt térek vissza a hölgyre, aki fogadott minket. Azért volt elsőre furcsa, mert szemnek szokatlan volt olyan ruhát látni egy kimondottan rossz alakú nőn. Lapos fenék, lógó és kicsi mell, pocak. Rá sem mertem nézni nehogy látszódjon rajtam amit gondolok. És mikor kifelé jöttünk, ugyanaz a hölgy nyitotta ki az ajtót, és totál másmilyennek láttam. Kicsit sem volt furcsa ránézni, simán egymásra mosolyogtunk. 

Úgyhogy ha új szex-technikákat és featureket nem is tanultam, egy más szemléletet egészen biztosan. :)

Jó buli, na.

És íme a ruci (doboza), ami történelmet írt (mert a történelmet mindig az első írja): :) :vigyor: :D 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180205040336.jpg

38 hozzászólás |

Idegenek
#38 (2018-01-04 20:21:36)

Van egy barátom, akivel sok dologban nagyon egyformák vagyunk.

Mindketten profi összeesküvés-elmélet készítők és okozók vagyunk, konspiráció, fondorlat, némi becsületesen gyarló erkölcstelenség (ha van ilyen :P ) tekintetében egymás gondolatait is megértjük, és a legőszintébben és legempatikusabban tudjuk megvitatni az aktuális szív és testügyeket is, lévén időnként jól jön a másik nem kíméletlenül és cinkosul egyenes nézőpontja. :) Abban is egyetértünk hogy mindketten tuti a pokolban fogunk fortyogni, dehát lesz ami lesz...ez van.  :napersze: 

Felhívott hogy van egy olyan film, ami nagyon nekünk való, megnézte de szívesen újranézné. Hát tegnap végre némi chips és harapnivalók beszerzése után leheveredtünk nála a tévé elé és megnéztük együtt.

Amiért megírom ezt, az az, hogy nagyonis Eropolisra való a film témája, és őszintén ajánlom azoknak, akik szeretnek gondolkodva szórakozni.
Nem valami hollywoodi szuperprodukció, nincsenek benne híres szereplők, nem boncolgat fennkölten bölcselkedő filozófiai témákat, és nem kábít túlvilági és egyéb megfoghatatlan eszmékkel sem. Viszont elgondolkodtat egy nagyon egyszerű, aktuális, hétköznapi, de közben borzasztó fontos témáról:

Hol van a határa a magánszférának és a csalásnak, mi a helyzet a titkokkal...jobb ha ott maradnak ahol vannak, vagy jobb őszintén élni még ha megbántjuk is ezzel azokat akik mást várnának tőlünk?

Mindenkinek akit érdekel az őszinteség vs. titok dilemmája, őszintén ajánlom a filmet.

Anélkül hogy spoilereznék, az alapszituáció.
Egy társaság, régi barátok, összejönnek egy vacsira. A játék a következő: mindenki tegye ki az okostelefonját az asztalra, és néhány órán keresztül ami érkezik rá, legyen az sms, csetüzenet, email, vagy hívás, az megy a közösbe...mindenki hallja és látja. Vajon hogyan sül el egy ilyen ártatlannak látszó játék...
Jujjjjj...várakozáson felül. :)

A film kimondatlan végső kérdése az alternatív befejezés. Mi a jobb? Hagyjuk mégis Ibolykát nyugodni?

Ez a kérdés nekem is egy örök paradoxon. Mindkét változatot próbáltam... és mindkét változattal égettem már meg magam.
A legjobb ha valaki úgy él hogy azt bátran kiteregethesse? Lehetséges egyáltalán úgy élni? Részemről nem hiszem. :( Marad az üst.  :napersze: 

Na de addig..?  :o 

[html][/html]

22 hozzászólás |

Magyar narancs
#37 (2017-12-21 13:37:49)

Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk.

Nem, most nem a Tanú ikonikus jelenetéről fogok írni. :) Hanem a Főkrampuszról, akiről a blog bevezetője szól.
Egy, az életemen átcsörtető krampusz gúnyosan így fogalmazott róla:
"Egy kicsit pervi, egy kicsit gáz, de a miénk."

Nos igen. Közeledik a Karácsony. Amikor nem csak az orgazmus lesz a fontos hirtelen, hanem az is hogy fogják a kezünket, mellettünk álljanak feltétel nélkül, és ne kelljen az ünnepi vacsi után behúzni a hasunkat. ;) 

Számomra az Igazi Férfi ilyenkor az, aki hazahozza a bejglihez való cuccokat. Egyrészt mert számomra ellenállhatatlanul szexi amikor egy pasi házias, másrészt mert ezzel "egy csapat vagyunk" érzésem van, harmadrészt nehéz és utálok cipekedni, de szeretek sütni. :vigyor: Ilyen Férfit pedig ritkán találni errefelé. Jójó...nem is igazán ez a keresési kritérium, hiszen nincs minden nap Karácsony. ;) 

2013-ban, a regisztrációm után nem sokkal privire hívott. Elkezdtünk írogatni, és úgy fél óra után bekapcsolta a kameráját. Elakadt a lélegzetem, olyan mértékben megfogott amit láttam. A túloldalon Mr.Tökély ült - igaz, később kiderült, csak kívülről az. A külső megfog, a belső megtart? Hm. Néha pedig a külső megfog és megtart... :napersze: 

Egy másik, életemen átcsörtető krampusz ecsetelte a fröcskölő nyállal, megfeszült izmokkal, vicsorgó állkapoccsal egymásnak eső vadállatok párzását...az az őserőből táplálkozó vehemencia, az újra és újra elsöprő extázissal ideiglenesen véget érő küzdelem amit ő keresett errefelé - hát ezek lettünk mi. Pedig én nem ezt kerestem. Azóta a kapcsolatunk egy véget nem érő harc, amiben sem győzni, sem szabadulni nem tudunk.

Az idei bejglihez valókat nekem ő hozta haza. Igaz, nem könnyen vállalta a feladatot, olyan hisztit csapott a bevásárlás mellé mint egy primadonna. Megküzdöttünk - ahogy kezdettől mindig minden miatt - ezúttal én nyertem. :vigyor: Nem, nem mindig nyerek én. Néha le tud győzni, néha meg tud szelidíteni. Próbálkozom, próbálkozunk repülni...de az első szárnycsapásomtól kezdve itt az Erón, végül ő az aki valahogy mindig ott van ahol lennie kell, és végül mindig ő az aki ott is marad ahol lennie kell...és törött szárnyakkal valahogy mindig mellé hullok vissza.

Ahogy elnéztem a napokban, hát róla jutottak eszembe ezek a gondolatok. A hátország. 

Szinte mindenkinek van egy ilyen magyar narancsa. A többségnek itt van valamilyen hátországa. Akit nem hoz ide, sőt, talán miatta került ide. Akiből hiányzik valami fontos, de benne van valami még fontosabb, a ragaszkodás. Aki tökéletlen (nem töketlen - bár Karácsonykor még az is megbocsátást nyer), de elfogadja a mi tökéletlenségeinket is. Aki már bizonyított. Aki megfogja a kezünket. Aki egészen egyszerűen ott van ahol lennie kell, és biztosítja azt a hátországot, ahonnan könnyedén rugaszkodhatunk el. Aki miatt nem felel meg bárki, aki egykor vagy most - ilyen vagy olyan szempontból - feltette magasra a lécet.

Akivel az év 364 napján rengeteg bajunk van, és kinek mi nem kerek...talán olyasmit szeret a szexben amit nem szeretünk, talán nem teszi meg amit szeretnénk, talán túl kicsi a libidója, talán túl kicsi vagy túl nagy a farka, talán meghízott, talán lefogyott, talán túl megszokott, talán mi vagyunk a számára túl megszokottak, talán nem mindig azt kapjuk amit szeretnénk...

De! 

Ott vannak láthatatlanul a háttérben, a vállukra hajthatjuk a fejünket, elmesélhetjük milyen napunk volt, és nem kell hozzá kisminkelni magunkat, és három hétre előre időpontot egyeztetni, majd azon aggódni, hogy eltűnik-e addigra. Hogy megsértődik-e. Hogy felhív-e egyáltalán. Nem, ők nem tűnnek el soha. Ők ott vannak, ahol lenniük kell. Mindig ott vannak, ha piros hó esik akkor is.

Belefáradtam az idei évbe. Fizikailag, érzelmileg, értelmileg is. Ha egyenleget kellene csinálnom, ez az év nem az új ismeretségek éve volt, hanem a régiek elmélyülése. Akikkel korábban ismerkedtem meg itt és barátok lettünk, azzal még jobb barátok lettünk. Akivel találkozgatunk néha, azzal még örömtelibbek lettek a találkozások. Aki pedig mellettem állt korábban, az most is mellettem áll. Idén nem csatlakoztak újak. Akiknek lehetőséget adtam, csak átcsörtettek az életemen, majd ki is viharzottak onnan, csalódást, kiábrándultságot, bizalomvesztést hagyva maguk után. Aztán én is behúztam a féket...az életem nem átjáróház! Így kirekesztődtek olyanok, akiket talán mégis be kellett volna engednem...de már féltem beengedni.

Jövőre majd új év, új lelkierő, talán új szárnypróbálkozások is lesznek. Ez a jövő zenéje. Idén félretettem a szárnyakat és kötényt kötöttem. ;) Bejglit sütök, meg mézeskalács házikót. Megpuszilom és átölelem azokat, akik mellettem vannak, akiknek fontos vagyok. Feltételek nélkül. Akik sok tekintetben tökéletlenek, de ragaszkodnak hozzám.
Ez az időszak éppen alkalmas arra hogy egy pillanatra megálljunk és megbecsüljük a magyar narancsainkat. ;) 

Elnéztem azt a tökéletes fenekét amikor kijött a fürdőszobából...elmosolyodtam mert beugrott az a cinikus mondat abból a régi levélből.

Egy kicsit pervi, egy kicsit gáz, de az enyém. <3 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171221133749.jpg

10 hozzászólás |

Fiatalok
#36 (2017-12-17 19:32:08)

Ennek a posztomnak két apropója van.

Az egyik, szeretek tanulni a hibáimból, így bemásolom azt a hozzászólásomat, amit kimoderáltak az ifjú felfedezőkről szóló poszt alóli hozzászólások közül. (A sorszámozást nézve nem ez az egyetlen, erősen szubjektív és szűrt az a hozzászóláslista, talán zárt fórumban kéne beszélgetni inkább, meghívásos alapon  :/ )

Nagyjából így szólt, emlékezetből.

"Én is azt hallottam hogy nem a fiatal férfiak szállnak ki előbb egy ilyen (fiatal férfi-idősebb nő) kapcsolatból, hanem a nők.
Saját példám is ezt mutatja. Még a kezdetek idején itt, volt egy ilyen kapcsolatom. Semmi rosszat nem tudnék mondani rá, kedves volt, gyengéd, férfias, tisztelettudó, sármos, sokkal inkább mint a 40+ férfiak, és mellé a szexben tökéletesen potens, bevállalós, önzetlen.
Mégis én fejeztem be.
Á...én telhetetlen...nem minden a szex. Nekem valahogy az is fontos, hogy más dolgok is a helyükön legyenek. Nekem fontos hogy ült-e Trabantban, volt-e úttörő, érti-e a korábbi kor hülye vicceit, hogy ugyanazt értjük a dolgok alatt, hogy ugyanabban a korban élünk.
Persze több emberből is össze lehet rakni, sokan teszik ezt.
De Sadyhoz hasonlóan én sem vesztettem még el a reményt, hogy egy emberben megtalálom."

Kíváncsian várom egy moderátor véleményét hogy vajon - puszta kicsinyességen túl - ez a hozzászólás vajon miben sérti a szabályokat.

A másik apropó, hogy ezt a hozzászólást üzenem azoknak a srácoknak, akik az elmúlt pár napban kedves, tisztelettudó, normális leveleket írtak nekem. Helyesek vagytok, szexik, kedvesek, de... ;) 

13 hozzászólás |

Mik vannak :)
#35 (2017-12-13 19:16:52)

 :o  :o  :o 
Mit láttam a neten...csak ámultam. Ez már a XXI. század a javából! ;) :vigyor: 

"Ha mindig is tudni akartad, hány kalóriát égetsz el egy menet alatt és milyen sebességgel szerválsz, eljött a te napod!

Egy állítható méretű okosfarokgyűrűről van szó, ami Bluetooth segítségével kommunikál a szexstatisztikák megosztására is alkalmas telefonos alkalmazással. A löketek sebességét és gyakoriságát is mérő farokgyűrűn emellett egy micro USB csatlakozó is található, ezzel lehet tölteni az eszközt, ha lemerül az akkumulátora.

A már előrendelhető, nagyjából 24.000 forintot kóstáló ketyere ezen kívül az aktusok hosszát, a szexszel elégetett kalóriák számát, a testhőt és a farokkerületet is méri. A kissé intim információmorzsák tárolása alapvetően anonim módon történik a kiegészítő megálmodói szerint, a telefonos alkalmazásnak köszönhetően ugyanakkor dicsekedni is lehet, a magukra éppen különösen büszke férfiak ugyanis meg is oszthatják a barátaikkal, hogyan teljesítenek.

A farokgyűrű ezenkívül bizonyos nemi úton terjedő betegségek, például a szifilisz és a Chlamydia-fertőzés kiszűrésére is alkalmas lesz, és a kipróbált pozíciók között is képes lesz különbséget tenni.

Mivel mással „forradalmasítaná” valaki a viselhető okos eszközök piacát, mint a szegmenst „újradefiniáló” okosfarokgyűrűvel? És hogy mire derülhet fény, ha mégis ellopnák az adataidat? Csak a pontos méreteidre és arra, hogy mennyi ideig bírod. Plusz arra, hogy milyen nemi betegségekkel rendelkezel. Cserébe viszont kiderülhet végre, milyen tolóerővel dolgozol! A hülyének is megéri!"


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171213191652.png

14 hozzászólás |

Kényeztetés
#34 (2017-12-10 16:29:37)

Alapvetően utálom ezt a szót, talán csak azért, mert mostanában közhely lett belőle. Úton-útfélen kényeztetjük egymást, magunkat (ez a legborzasztóbb szövegkörnyezet), miközben a világ fénysebességgel halad a saját megsemmisítése felé, az emberek egyre önzőbbek és lelketlenebbek, a világ egyre ridegebb és (ön)érdekkozpontúbb, és valójában a valódi kényeztetéshez távolról sem közelít az, amit annak neveznek.

Inkább kompenzálás.

Legyen bármi is, néha mégis jó tud lenni. :)

Pénteken éjszakai naturista szaunaszeánszon voltam. 

Kényeztetés 1. 
Vizes fürdőruha nélkül mászkálás, medencébe ki-be, szaunába ki-be, jakuzziba ki-be.

Kényeztetés 2.
Kókuszos-rumos felöntés, haladóknak...annyira meleg hogy már az ember lélegzete is elakad...és akkor jön a megváltó törölközőcsattogtatás...jujjj egy kis hűvös levegővétel olyankor felér egy orgazmussal. ;) 

Kényeztetés 3.
Férfi-nő arány kb 60-40%, túlsúly alig, ellenben jobbnál jobb izmos férfi fenekek látványa...majd mindez előlnézetből. ;)

Kényeztetés 4.
Kinti melegvizes medence. Tökéletes feeling: forró víz, meztelen test, tökéletes csend, felettünk a csillagos ég. Határtalan szabadság.

Kényeztetés 5.
A poharat mindenki magával viheti, a vízbe is. :D

Kényeztetés 6.
Kedves, figyelmes, önzetlen partner, akivel mindez tökéletes élménnyé teljesedik. Ja, és a feneke is beleillett a képbe. :D

Hhhhhhh...kényeztetés vagy nem, jólesett. :vigyor:  <3 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171210162937.jpg

11 hozzászólás |

Akkor, ha...
#33 (2017-11-17 18:11:28)

A környezetemben mostanság elszaporodtak a feltételek.
Akkor, ha...
Akkor kapod meg ha..., akkor találkozunk ha..., akkor lesz ez vagy az ha...

Van mondjuk egy extrém olcsó repülőjegy X helyre, ahova régi vágy elmenni. Kb 2-3 óra alatt el is fogy. És akkor jön az egyikük, csak akkor ha... ha szállás is extrém olcsón van, ha garantálható hogy jó idő lesz, ha most azonnal van kész utiterv, és ha...ha...ha. Ha a másik nem szervíroz mindent ezüsttálcán, akkor inkább nem.
Különben kuka. Eldobunk egy elérhető élményt.

Van mondjuk egy kölcsönös érdeklődés egymás iránt. Találkozásokkal ki lehet deríteni hogy van-e benne több vagy nincs. És akkor jönnek a feltételek. Előbb töröld magad az eróról, és akkor kiderítjük (mit is? hogy vajon hiába töröltem-e magam?)... Ha nem teszed meg, akkor inkább nem.
Különben kuka. Eldobunk egy kapcsolatot.

Van mondjuk egy viszony. Mígnem jönnek a feltételek. Csak akkor, ha... ha mondjuk a másik elválik, eldobja a fél életét. Ha nem teszi meg, akkor inkább nem.
Különben kuka. Eldobunk egy szerelmet.

Van mondjuk egy vonzó reglap, kellemes bemutatkozás, mögötte egy normális férfi, és sokan addig jutnak, megkérdezik, hány centis a farka. Ha nem több 20-nál, akkor inkább nem.
Különben kuka. Eldobunk egy lehetőséget.

Feltételek, feltételek, feltételek. És könnyen lemondás. És panaszkodás, sikertelenség.
És hiába rövid az élet, eltelik azzal hogy ahelyett hogy élveznénk amit kaphatunk, görcsölünk azért hogy még többet kapjunk.

Elgondolkodtam, vajon a szeretet, a tetszés, vágy tud-e feltételes lenni. És arra jutottam, hogy nem tud. *A szeretet, a szimpátia, a pozitív érzések feltétel nélküliek.* Csak feltétel nélküliek lehetnek. Valakit vagy szeretek, vagy nem. Valamit vagy akarok, vagy nem. A "szeretlek, ha ezt megteszed" és az "akarom, ha ez még teljesül mellé" - nem szeretet és nem akarat. *Hanem vegytiszta önzés.* Az nem a szeretet, a vágy, az akarat tárgyáról szól, hanem az illető saját egójáról, a saját érdekeiről, a saját sémájának a másikra préseléséről. Így lesz az ajándékból üzlet.

Megismerkedtem egyszer egy nős férfivel. Csak úgy, közös érdeklődési kör folytán. És szerettem vele időt tölteni, mert szimplán jól éreztem magam. Udvarias, kedves, férfias, szexis, figyelmes, toleráns, jó beszélgetőpartner, kellemes társaság. Ritkán találkoztunk, mert mindkettőnknek kevés volt az ideje. És valahogy adódott, hogy mindenki olyan, amilyen, így volt természetes. Amennyit tudtunk egymásnak nyújtani, azt nyújtottuk feltételek nélkül, addig ameddig. Búcsúzáskor puszival elváltunk, mindenki visszatért a saját hétköznapjaiba, és senki soha semmit nem szabott feltételül. Eszünkbe sem jutott semmi ilyesmi.

És gondolkodnom kell a példákért. :(
 
Pedig felszabadító érzés tud lenni egy ilyen kiruccanás a feltételek és elvárások világából. De vajon mi az oka hogy ilyesmik helyett görcsölnek az emberek a feltételekkel, a saját akaratuk érvényesítéséért? Önvédelemből, büszkeségből, kishitűségből, nagyravágyásból, önzésből, birtoklási vágyból, bizonyítási kényszerből, vagy ki tudja miért. És csak az értékes, ahol hátradőlhetünk hogy lám-lám, a feltételeinket rákényszerítettük egy másik emberre, hurrá. Aztán harcolunk a következő győzelemért. 

De győzelem ez egyáltalán?! Már a harcolunknál kezdődik a probléma, és ami egyiknek győzelem, az a másiknak vereség.

Aki meghajlott, az nem fogja olyan édesnek érezni az édeset. Mert megfizetett, megdolgozott, lemondott érte, vagy szerencséje van. De a lényeg hogy önmagában a személye, a léte nem volt elég. Azt a magabiztosságot ritkán kapjuk meg, amit gyerekkorunkban. Fülembe cseng ahogy anyukám azt mondogatta, én akkor is örökké szeretlek, ha rossz vagy.

A pozitív érzések bizony feltétel nélküliek. Ha nem, akkor már baromira nem is pozitívak. :(

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171117181128.jpg

34 hozzászólás |

Exkedvenc
#32 (2017-11-08 20:17:04)

Rátaláltam a régi emlékek között. Azt hittem, már elfelejtettem, már nincs rám hatással.
Egykor micsoda éjszakákat töltöttünk együtt! :napersze:  Túl sokat is, ezért kellett megválnom tőle. Már szinte csak ő létezett, még álmomban is vele voltam. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi az embert. Ezért elhatároztam hogy vége. Talán nem örökre...de abban a formában vége.

Azóta sok év telt el, eleinte szenvedtem annyira hiányzott...naponta gondoltam rá. Aztán néha elfogott a vágy, de ellenálltam neki. Az idő mindent begyógyít, jöttek mások, jöttek más élmények, és lassan a feledés homályába merült. Ám egy költözködés utáni takarításnál a neve ott vigyorgott egy régi szekrény fiókjának mélyén, amikor kihúztam. Egyből eszembe jutottak a régi emlékek, együtt töltött éjszakák és nappalok. A felfedezés izgalma, az összeszokottság biztonsága, az állandó kihívás hogy a legjobb legyek, a tét folyamatos emelkedése, az egyre extrémebb eszközök használata, egyre újabb területek felfedezése. Csábítóan hívogatott. Nem sokáig vívódtam.

Talán már elég idő telt el, hogy ne mindig ugyanoda lyukadjon ki a történet. Egy egyszeri alkalom...semmi több. Csak egyszer. A régi emlékek kedvéért. Utána megy vissza oda ahol volt.

Vele nem 5 perc egy menet, idő kell hozzá és megfelelő körülmények. Meg kell szervezni, elő kell készíteni. De nem számít sem idő, sem energia...amikor az élmény megéri. Tudtam hogy ha vele kezdek, akkor holnap alvás nélkül fogok dolgozni. Mindig ez van. Vele nem lehet abbahagyni. Mindig van még valami, még egy újabb élmény lehetősége, még egy extrém eszköz, még egy aprócska felfedezetlen részlet. És csak fokozzuk. Lassan vetem be az újabb energiákat, újabb trükköket, lassan növelem a tétet, izgatjuk egymást a végletekig, amikor minden felgyülemlett muníciót egyszerre elhasználva együttműködésünk egy eget és földet összeomlasztó hatalmas katarzisba torkollik.

Előkészítettem az eszközöket. Némelyik már poros volt, némelyiket keresgélni kellett, összeilleszteni a darabokat, megfelelőt a megfelelővel...előkészíteni a környezetet, beállítani mindent hogy az élmény olyan tökéletes legyen mint egykor.
Megszerveztem hát hogy egész este és éjjel ráérjek. Besötétítettem, csak némi hangulatvilágítás maradt. Bekészítettem a legalapvetőbb kellékeket. Egy-egy extrém játszadozás után, kiszáradt ajkakkal nagyon jól tud esni egy szál cigaretta és mellé egy hideg Martini cukrozott szélű pohárból, citromkarikával, lassan szopogatva...és közben egy finom nyújtózkodás, erőgyűjtés a folytatáshoz. ;) 

És most itt ülök, izgatottan...kíváncsian hogy ugyanolyan fantasztikus lesz-e az élmény vele mint egykor. Minden előkészítve, már csak ő hiányzik.

És megérkezett. A régi elégedettséggel hátradőlök, nézem az ismerős képet és hallom az ismerős zenét...és lassan feltűnik a felirat:

A g e  o f  E m p i r e s  III.

 :vigyor: 

29 hozzászólás |

Reloaded :)
#30 (2017-10-22 01:51:10)

Az utóbbi időben kicsit elhalkultam, eltűntem pihenni.
Sokan mondták már hogy erre itt szükség van, mert felzabálja az ember idegrendszerét, szívét, lelkét, és amikor már előbb támadsz mint ahogy bántottak volna, akkor húzz el pihenni és Eró közelébe se gyere.

Igazuk volt. :( 

Pedig azt hittem, velem aztán nem fordulhat elő, merthogy én óvatos vagyok, megválogatom kivel találkozom, a beszélgetéseket megpróbálom értelmesen felfogni és hiszek a józan észben és a szívben. Éveken keresztül nem is fordult elő.

Aztán mégis. És nem a letolt gatyás nulla helyesírású bunkók készítettek ki, dehogy. Mégcsak nem is a nyomuló csakdugniakaró huszonévesek, és nem is az oldalt "rendeltetésszerűen" használók. Rajtuk nevetek, vagy éppen belemegyek a játékba - attól függően milyen kedvem van és milyen a túloldalon tartózkodó játékos. :)

Az igazán veszélyes dolog az, amikor valaki közel jön. Amikor már nem idegen. És anélkül lesz valaki nem idegen, hogy igaziból tudnám hogy érdemes erre. És nem fog a bizalommal rosszindulatúan visszaélni, és a nárcizmusát velem hízlalni, vagy az egóján ütött lyukakat velem betömni. Ha ebben téved valaki, az nagyon megfizet a tévedésért. És én tévedtem, óriásit tévedtem. :(

Így kicsit megértettem, hogy miért van hogy sokan csak a testüket adják. A test sebei könnyen gyógyulnak (és okozásuk is ritkább), míg a lélek sebei talán soha. 
A lelkem nélkül viszont értelmetlennek tartottam itt lenni. Üresen nem érdekel. Ha pedig én is oda jutottam, hogy egy miatt ezentúl mindenkiről csak a rosszat tudom feltételezni, ha egy ember felé a bizalmam elvesztése miatt többé nem tudok másban megbízni, akkor pláne minek. 

És akkor pénteken tartottunk páran egy alapvetően csajos talit, ahol díszvendégnek egy férfi is megjelent (sajna épp csak mert mennie kellett). Mielőtt bárki rosszra gondolna, csak traccsparti. :) De jó tud lenni! :D
Néha többet ér, mint egy közepes szex. :D :D

Szóval három klassz csaj és egy jó pasi (ingben!!!) ;). Vaníliás latte, aztán séta, aztán már csak hármasban egy kis (vagy nem kis) alkohol, filozófia a világ dolgairól olyanokkal akik hozzám hasonlók...és valódiak, van szívük, van lelkük. Lehet hogy hideg volt, lehet hogy egymás szavába vagdostunk néha, de nekem baromi jólesett. Lazán és csajosan, és mégis szívvel. ;) Ez így a szünettel együtt helyretette a valóságérzetemet.

Köszönöm nekik az estét, jó buli volt! ;)

Az egyensúly is lassan helyreáll, minden(ki) a helyére kerül, foroghat tovább a lemez, keresem a nemtudommit, de azt úgy hogy közben jól is érzem magam. ;) Ahogy eddig. ;) 

The show must go on... :)

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420171022022559.jpg

12 hozzászólás |

Szép napot!
#25 (2017-07-27 13:51:43)

Ezt most nem én mondom. :) Bár mondhatom is, de nem ezért írtam le.
Nekem mondják (írják).

Egy másik levéltípus, amiből nagyon sok érkezik. Szép napot, kellemes napot, jó reggelt/estét, jó a fotód, tetszik a bemutatkozásod, jó csaj lehetsz, imádom olvasni az írásaid...ésatöbbi. De csak ennyi.
Nem trágár, nem közönséges, nincs vele semmi baj. Tök aranyos. Még mosolyt is csal az ember arcára. Először...
...de századszorra már felvetődik az ember lányában hogy ez mind oké és köszi meg minden, de *ennél esetleg több is menne*..?

Általában válaszolok az ilyen levelekre. Pláne hogy az illető már "jó ismerős", mert nem ez az első levele. Gyakorlatilag köszöngetünk egymásnak. Merthogy én is ennyit írok vissza. Köszi, neked is. :vigyor: 

Van akikkel ez már évek óta megy így.  :napersze: 

Néha nem tudom megállni hogy ne akarjak a függöny mögé benézni. Affene a kíváncsi mindenit. :vigyor:  Szóval válaszképpen írok neki, hogy esetleg ennél többet is tudnál magadról elmondani? ;) Találjátok ki, mi szokott lenni a válasz. Az a válasz, amitől eleinte amíg nem voltam ilyen kiképzett eropoliszos, még anno felállt a szőr a hátamon...most már immunis vagyok rá. "Mit akarsz tudni?" Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr....vagy mégse vagyok immunis?! :o 

Na jó...erőt veszek magamon, ha már 2 év alatt túljutottunk a köszönésen, akkor haladjunk. :vigyor: 

De nem fogom ám 100x leírni, mert nem. Leírom most egyszer, igen részletesen, indoklással együtt (megelőzve a következő "De miért" nevezetű kérdést), aztán ezentúl csak egy linket kell küldenem válaszképpen.

Na szóval...mit is akarok tudni.

Először is, ha nincs kitöltve az adatlapod, akkor azt hogy milyen magas vagy és milyen testalkat. Van-e hajad, ha van akkor milyen színű. Milyen színű a szemed. *Nem érdekel mekkora a farkad!* 90% az esélye hogy átlagos (ettől átlag az átlag), és az épp megfelel. Szóval nem, nem a farkadat akarom elképzelni, hanem *téged*.

Ha nincs fotód, akkor a fotódra vagyok kíváncsi. De olyan fotódra, ahogy a randin is megjelennél. Olyan fotódra, amivel meg akarsz hódítani. Nem arra hogy hogyan ásol a kertedben, nem is arra hogyan vered ki a farkad csendes magányodban a vécén, és arra sem hogyan dugtál meg egy másik nőt a régi szép időkben (pláne nem egy másik férfit), hanem egy olyan arcképre, ahogy majd látni foglak ha találkozunk. Tényleg van olyan aki egy szál letolt gatyában akar meghódítani egy nőt?!

Ha ki van töltve az adatlapod és küldtél képet a jó reggelt mellé, és válaszoltam rá, akkor nyugodtan átugorhatod a fenti 2 bekezdést, mert az adatlapod elolvastam elejétől a végéig, elégedett vagyok vele, és tetszik a fotód. Gondolod hogy ettől már elégedetten hátradőlhetsz? :napersze:  NEM. Ugyanis a korombeli férfiak úgy fele nagyjából tetszik és megfelelők a paraméterei, mégsem fekszem le mindegyikükkel. :vigyor: 

Merthogy most jön csak a neheze. A kérdések. Amin beregisztrálásom óta csak csodálkozom csodálkozom és csodálkozom, hogy mi bennük a nehézség. Én bármelyik kérdésemre szívesen válaszolnék. De ha valaki méltó rá, magamtól is mesélek. Nem értem, ez miért ekkora dolog.

*Szóval, Uraim, hogy mit is akarok tudni.* :)

Hogy mi van belül. Mi a tartalom.

Hogy csak a legfontosabbakat említsem.

_Mivel foglalkozol?_ Igen, ez fontos. Nagyon fontos, mert az ember az életének a harmadát ezzel tölti. Sokat elárul valakiről. És nincsenek jobb meg rosszabb foglalkozások. Ha azért nem mered megmondani mert szégyelled, akkor már vesztettél is, mert olyan férfit keresek, akinek az önértékelése rendben van. Aki vállalja magát, és képes magára büszke lenni. Akinek titkolnivalója van, annak okkal van. Mert nem büszke magára. Akkor valószínűleg nekem se jönne be.

_Hol élsz?_ Úgy értve, milyen körülmények között. Albérletben, saját házban, rokonnál, szülőnél, ésatöbbi. Egyedül vagy másokkal? Igen, ez nekem fontos. Nem azért mert kizáró ok lenne vagy ilyesmi (jó, a feleséggel-barátnővel élés azért kizáró ok), de mielőtt belemegyek egy személyes találkozásba, ezek tudatában szeretném. Ha titok, akkor nyilván oka van - az efféle titkos okok viszont tuti hogy később problémahegyek lennének.

_Miket szeretsz a szabadidődben csinálni?_ Csodálkozom hogy ezt meg kell indokolni. A szex nem hobby :) és nem lehet minden szabadidőben szexelni. Nagyon egyszerű ember az, aki eszik-iszik-alszik-dolgozik-szexel, és ezen kívül nem csinál semmit. Ez a Maslow-piramis alja, a biológiai szükségletek szintje. Ne már. Nem ösztönlényt vagy emberszabású állatot keresek hanem embert.

_Milyen elképzeléseid, elvárásaid vannak egy partnertől?_ Ha a legalapvetőbb szinten sincs ilyen, ha neked tök mindegy, akkor te csak üríteni akarsz. Na arra pont nem én vagyok az ideális megoldás.

_Vannak-e olyan szexuális elvárásaid, igényeid, vágyaid, amik általad erősen preferáltak, és nem hétköznapiak?_ Az imádod az orálszexet vagy a szép női fehérneműket (a nőn!), az hétköznapi (ha magadon, az már nem az). De ha biszex vagy, vagy imádod a swingert, az már nem hétköznapi. A nem hétköznapi preferenciákról azért jobb az elején tudni, mert egyrészt úgyis kiderül, másrészt honnan tudod hogy nekem épp nem az jön-e be ;) , harmadrészt ennek tudatában szeretnék belemenni vagy nem belemenni bármibe is.

Ezek a témakörök már egyrészt elég tágak ahhoz hogy elinduljon egy egyre érdekesebbé és nyíltabbá válható beszélgetés, másrészt mikor először találkozunk, már nem lesz az az érzésem hogy ez egy vadidegen, és én sem leszek számára vadidegen. Mert ha ez az érzésem hogy a másik idegen, akkor erőltetett a találkozás, és nem lesznek szexi gondolataim, nem beszélve arról, hogy *aki titkolódzik bármiben is, annak nem fogom kiadni a szexuális vágyaimat* sem.

Tudom hogy sokan a "személyes találkozásban hisznek". :/  De! Én viszont abban hiszek, hogy emberileg alapjaiban kedvelnem kell egy férfit ahhoz hogy annak a személyes találkozásnak egyáltalán legyen értelme. *Kommunikálni, kommunikálni és kommunikálni. A megismerkedésnek ez a lényege.*

Ha pedig a fentieket elolvasva az jut eszedbe, hogy ezek ugyan minek kellenek egy szexpartnerséghez, akkor olyan fényévekre vagyunk egymástól hogy tutibiztos hogy nem téged kereslek. :)

Persze ettől még szép napot! ;)

18 hozzászólás |

[1-30] [31-54]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.